Vannak helyzetek, amikor beszélni kell. Amikor azt akarjuk, hogy elváljon az ocsú a búzától. Irritál, hogy a Veszprém megyei Napló elbocsátott főszerkesztőnőjének neve is a meghekkelt Orbán-interjú mártírjai közé került, holott nem lehet egy napon említeni a Fejér Megyei Hírlap kiváló szerkesztőivel, akik valóban ártatlan áldozatok.

Malőrnek malőr, de meggyőződésem, hogy a Veszprém megyei napilap főszerkesztőnője most visszakapta, amit két évvel ezelőtt velünk szemben elkövetett. Úgy rúgott ki kilencünket egyik percről a másikra, minden indoklás nélkül, azt hiszem, átszervezésre hivatkozva, hogy a lábunk sem érte a földet. Azóta megtapasztalhattuk más szerkesztőségek szétverésénél is, hogy így működik a rendszer. Az orgia mechanica a következő: a cég ügyvédje közli veled, ki vagy rúgva, pakolhatsz. Kit érdekel, hogy az volt az életed, hogy mindened beleadtad?  Egyik kolléganőnk szolidáris volt velünk, eljött utánunk, otthagyta a Naplót, pedig már beírták a nevét az új impresszumba – a megkérdezése nélkül. Így tulajdonképpen tízünket taszított teljes létbizonytalanságba Németh F. Bernadett, ugyanakkor a megyei újságírást is sárba döngölte. Bután, önzőn és dölyfösen. Az utcáról felvett ismeretlenekkel, ismerősökkel, rokonnal, illetve visszahívott kollégával, kolléganővel betöltve a helyünket. Mindenkitől bocsánatot kérek, akire ez nem vonatkozik, kivételek mindig vannak. Tehát miközben boldog-boldogtalan írja-szerkeszti az újságot, a kirúgott újságírók kapálnak, beteget gondoznak, teherautót vezetnek stb. A munka nem szégyen, de luxusnak tartom, hogy aki ért hozzá, nem csinálhatja, aki nem tudja, az meg csinálja. (Egyébként az első pánik után megtaláltuk a helyünket, ahol igaz, hogy a főszerkesztőnő bérének a tizedéért, de dolgozhatunk. Ami nagy szó, hiszen így nyugdíj előtt pár évvel nem kapkodnak az emberért a munkáltatók.)

Aki belenéz a megyei napilapba, látja a mélyrepülést. Hol röhögőgörcsöt kapunk, hol meg sírni lenne kedvünk. Ezek ilyen abszurd, brutális idők. Németh F. Bernadett karrierjével most külön nem foglalkoznék.  Mindenesetre ügyesen helyezkedett, amikor Szombathelyről, a Vas Népétől átjött Veszprémbe. Ugyanazt csinálta kicsiben, mint a Fidesz nagyban. Felfogta, hogy űr van középen, kevés a „konzervatív” újságíró. Ő, aki állítólag a Népszavánál kezdte az újságírást, Veszprémben már a vallásosságát tette kirakatba, és beudvarolta magát a megfelelő politikusokhoz.

Amikor kinevezték a Napló főszerkesztőjének, egy írásában azt sugallta, a Jóisten őt választotta ki erre a feladatra. Visszavonta volna a megbízását?

Vannak mondatok, amelyek rögzülnek az ember emlékezetében: „Semmilyen formában nem tartok igényt a munkádra!”, „Nem kár értük, szarok voltak mind!” – szoktuk idézni tőle. Mi nem mondunk ilyeneket, mert „bizonyos szint fölött az ember nem süllyed bizonyos szint alá”, tanultuk Esterházy Pétertől, mert csak így érdemes élni és írni. Különben nincs remény.

Hozzászólások

hozzászólás