Akkora volt az érdeklődés, hogy nem győzték a pótszékeket hordani a Recercare Régizenei Műhely tagjai az idén ötödik alkalommal megrendezett Veszprémi Régizenei Napok nyitókoncertje előtt.

A veszprémvölgyi jezsuita műemlék templomnál jobb helyszínt aligha lehetne találni egy ilyen programsorozatnak. A Kolostorok és kertek mesés környezetében, a templom ódon falai között különös hangulat keríti hatalmába az embert, hallgatva a középkori és reneszánsz muzsikát. A házigazda Recercare koncertjén a hangszeres zene megszületésének és modern kori továbbélésének lehettünk részesei. Az átélt csodát hosszan tartó vastapssal köszönte meg a közönség.

Az első dallamok élménye egy furcsa felismerés: ez a csend zenéje! A csendé, amely átölel, beburkol, megnyugtat és misztikus gondolatokat ébreszt. Király Nóra és Suda Magdolna énekhangjába szinte belesajdul a lélek – ember nem tudhat ilyet, talán csak az angyalok! Régi, avítt szavak buknak fel az emlékezetből: báj, kellem, grácia. A lányok éneke hol átszellemült, hol incselkedő, könnyed, mint a hajnali szélben meglibbenő fátyol és finom, mint az áttört csipke. A szemük, kezük, hajuk, a lábfejük is énekel… Látványnak is szépek. A kecses nőiséget Vikman Pál hangján a megbízható, lovagias férfierő egészíti ki, csodásan szólalnak meg általuk a sok évszázada élt szerzők művei.

Kallai Nóra, az együttessel ezen az esten debütáló Nagy Réka és Szászvárosi Sándor a viola da gamba mesterei. Vonóik alól méltóságteljesen áradnak a dallamok, régiesek és modernül hangzók. Vagy utóbbi csak érzékcsalódás lenne? Esetleg nincs is olyan nagy különbség a középkori és a kortárs zene között? De hiszen a hangverseny is A jelen-volt címet viseli! Felrémlik, amit Nagy Csabától, az együttes vezetőjétől hallottam: Múló korokban keressük a múlhatatlant. A szavait most értem meg igazán. Ő és Reményi Árpád, mint két középkori lantos áll a közönség figyelmének fókuszában, szálegyenesen, de könnyedén pengetve a húrokat. Régvolt ötvösmesterek cizellált remekműveihez hasonlítható, amit elővarázsolnak „törött” nyakú, zömök kis hangszereikből.

A különös időutazás még mindig nem ér véget, mert Sipos Csaba xilofonjátéka hol a XXI. századi nagyvárosok monotonul lüktető, rohanó világába, hol a középkori kolostorok hűvös, boltíves falai közé röpít, hogy aztán ez a felzaklató, ősigazságokra eszméltető zene végül visszatérjen a csendbe, amelyből vétetett. Kovács Előd narrációja remekül egészíti ki a zenei produkciót, és amikor a muzsikáról, mint az isteni boldogság visszfényéről beszél, mintha egy kimondatlan kérdésemre válaszolna, ami a koncert közben fészkelte be magát az agyamba. Vajon a zenészek mind boldog emberek? Nyilván nem, hiszen emberek. De amikor muzsikálnak, biztosan boldogok. És a boldogságuk átölel, beburkol, megnyugtat, mint a csend. Mint a csendből születő zene.

 

A Veszprémi Régizenei Napok további koncertjei 20-án, 21-én és 22-én, majd két nap szünetet követően 25-től 29-ig öt estén át lesznek hallhatók este hét órától a jezsuita műemlék templomban. 27-én, a sorozat kiemelt rendezvényén Bruno Cocset (barokk cselló) és Maude Gratton (csembaló) lép a veszprémi közönség elé. Jegyeket a helyszínen ezer forintért, a kiemelt koncertre kétezer forintért lehet vásárolni.

Hozzászólások

hozzászólás