Katasztrofálisan teljesítettek a magyar diákok a PISA-teszten. A felmérésben részt vevő 15 éves gyerekek csaknem egyharmada funkcionális analfabéta, nem tudják az eléjük tett szövegeket értelmezni, illetve képtelenek a megszerzett tudást a mindennapi életben alkalmazni.

Matematika, szövegértés és természettudományok területén is átlag alatt teljesítettek a magyar diákok a tavalyi felmérésben, amelynek eredményét most tették közzé. Még a 2012-es rossz eredményekhez képest is nagy a visszaesés. Tulajdonképpen soha nem voltunk jók a 2000-től bevezetett PISA-teszteken, csak 2009-ben volt tapasztalható némi javulás, amikor a kompetencialapú oktatás eredménye kezdett beérni, de aztán annak is vége szakadt, mert nálunk, mint minden területet, az oktatást is gyökerestül átforgatja minden új kormány. A jelek szerint ettől nem lesz jobb, inkább rosszabb.

Közhely, hogy Magyarországon mindmáig 65–70 százalékban az határozza meg a gyermek teljesítményét, hogy milyen iskolába jár, miközben Svédországban csak 7–10 százalékban. Erősen szegregáló iskolarendszerünk nemhogy enyhítene a gyerekek szociális háttere miatti különbségeken, hanem erősen konzerválja azokat. Ennek következtében egyre nagyobb a szakadék a jó és a rossz diákok között, ami nemcsak az egyének, de az ország szempontjából is veszélyes. Hogyan lesz itt tudásközpontú gazdaság? Pedig a XXI. században erősen ezt vizionálják számítógépekkel, robotokkal. Informatikusokra, mérnökökre, biológusokra, vegyészekre lesz szükség, utcaseprő, takarító, portás, szalagmunkás már most is egyre kevesebb kell, a legegyszerűbb fizikai munkát már ma is elvégzik a gépek.

Ha más felméréseket is figyelembe veszünk, akkor nem ilyen rossz a helyzet – magyarázzák az illetékesek. Lehetséges, csakhogy a PISA éppen azt mutatja, mennyire hatékony egy oktatási rendszer. Hogy mennyire tanítják meg gondolkodni a diákokat, és ők mennyire tanulják meg hasznosítani, szintetizálni az ismeretanyagot. Amikor négy évvel ezelőtt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár vezényletével újraírták a nemzeti alaptantervet, még az ős-fideszes Pokorni Zoltán oktatási szakértő is figyelmeztetett rá, hogy telezsúfolták töméntelen bemagolandó követelménnyel, „ennyit képtelenség megtanulni”, meg minek is, amikor ott van az interneten, egy gombnyomással előhívható bármelyik adathalmaz. A tények, az adatok memorizálási készsége a mai világban leértékelődött, „a legokosabb tanár sem versenyezhet a leglassúbb internettel”, fogalmazott egy középiskolai angoltanár. Persze van ebben sok túlzás, hiszen a jó tanárt nemcsak a memóriája miatt szeretjük, hanem mert olyan emberi minőséget képvisel és olyan tudás birtokosa, ami miatt oda kell figyelni rá és megjegyezni minden szavát, de főleg elsajátítani tőle a gondolkodása, a tanulása metódusát. Nem akarom bántani a tanárokat, van elég bajuk, de egyre kevesebb köztük az ilyen hiteles, elhivatott egyéniség. Szerencsések azok a diákok, akik ilyen tanároktól tanulhatnak. Általuk megvilágítva még a matematika és a fizika is könnyebben felfogható.

A szövegértés mellett a természettudományokból szerepeltek gyöngén a felmérésben részt vevő 15 éves magyar diákok. Négy évvel ezelőtt, amikor újraszabták a nemzeti alaptantervet, éppen a természettudományok esetében kritizálták élesen a tananyagot, mondván: túlzsúfolt és meghaladja a korosztály képességi szintjét. A korabeli híradások szerint a Magyar Tudományos Akadémia egyenesen úgy fogalmazott, hogy a nat természettudományos tananyaga „teljesen idegen a természettudományos gondolkodástól”. Nem vagyok tanár, és a gyerekeim is kinőttek már az iskolás korból, nem tudom, mit változtattak a terveken a kritikák hatására, de a jelek szerint nem sokat, ha már ilyen rosszul teljesítettek a felmérésben részt vevő gyerekek.

Most nagyon demagóg leszek, de lehet, hogy éppen nagyon is tanulékonyak és sokkal rugalmasabbak a gyerekek, mint bárki is gondolná? Pillanatok alatt felfogták, hogy minél kevesebbet tud az ember, annál többre viszi a mai Magyarországon? Így aztán nem is törik magukat? Na nem! Hiszen bevezették az erkölcstant.

Hozzászólások

hozzászólás