A felnőtt lakosság 65 százaléka túlsúlyosnak vagy elhízottnak számított tavaly. A nők 62, a férfiak 67 százalékának, összesen mintegy 5 millió embernek volt súlytöbblete.

A fiatal nők több mint harmada, a középkorúak kétharmada, az idősek több mint háromnegyede súlyfelesleggel küzd. A fiatal férfiak kétötöde, a középkorúak háromnegyede, az idősek több mint négyötöde  túlsúlyos vagy elhízott – derült ki az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) nemrég publikált, 2014-es felméréséből.  Nehogy azt higgyük, hogy a gyerekeknél jobb a helyzet: a 2010-es adatok alapján a hétévesek körében minden negyedik lány és minden ötödik fiú túlsúlyos vagy elhízott volt, és ez a szám azóta is emelkedni látszik.

Nem volt olyan rég, úgyhogy biztosan emlékeznek még arra, amikor betiltották a dohányzást a kocsmákban, éttermekben, mondván, hogy ez a „népegészségügyi katasztrófahelyzet” egyik fő oka. Sokszor hangzott el az az indok, hogy mennyi pénzbe kerül nekünk, adófizetőknek, a társadalombiztosításnak a dohányzásból eredő betegségek gyógyítása. Jogos volt a felháborodás, mely szerint „Te évtizedekig mérgezed magad, én meg fizessem a kezelésedet?!” A cigiseket tehát kitiltották mindenhonnan, mi több, a napi „betevő” nikotin beszerzése is jóval bonyolultabb lett, manapság már-már kínos, ha valaki dohányzik.

Ellenben, ha valakire azt merik mondani, hogy „kövér”, akkor az  minimum sértő. Gyakorlatilag ciki beszélni a kövérségről. Pedig, ha már a népegészségügyi katasztrófahelyzetnél tartunk, a fent említett felmérés szerint egészségi állapotunk rosszabb, mint sok más európai ország lakosaié. Az egészség terén pedig kiemelten fontos a szerepe a táplálkozásnak és az egészséges testsúly megtartásának. Egészséges életmóddal megelőzhető a szív- és érrendszeri betegségek majdnem háromnegyede, a daganatos betegségek egyharmada, és az egészségben töltött élet meghosszabbítható.

Persze, nincs könnyű dolgunk. A reklámokból és női magazinokból ömlenek ránk a jó nők (jó pasik), a csodát ígérő fogyasztószerek, no meg a mostanában oly divatos felkiáltás, hogy fogadjuk el önmagunkat. Alig hiszem, hogy ennél a felszólításnál – bizonyos értelemben – nincs félrevezetőbb és károsabb.  Önmagunk elfogadása, a kisugárzás, a nőiesség, az egészséges testkép ugyanis nem feltétlenül van arányban a kilókkal. (Jelentkezzen, aki érezte már magát csúnyának, boldogtalannak és elégedetlennek „súlyilag” élete legjobb formájában… és fordítva is persze.)

Igen, fogadjuk el, hogy alkatilag kódolva vagyunk. Hogy rövid (vagy hosszú) a lábunk, nehéz a csontozatunk, hogy sosem leszünk balerina alkatúak, hogy az orrunkon legfeljebb a plasztikai sebész segíthetne, hogy a családban minden nőnél a hasra kúszik fel minden felesleges dekagramm, hogy harminc felett könnyebben jön, de nehezebben megy… De semmiképpen ne legyen a „Fogadjuk el a testünket!” szlogen mentség a kövérségre, a lustaságra, a mozdulatlanságra, arra, hogy képtelenek vagyunk feltápászkodni a komfortzónánkból.

Mert az önbecsapás is ártalmas az egészségre.

Kiss Niki

Hozzászólások

hozzászólás