Amikor a miskolci Herman Ottó Gimnáziumból induló kezdeményezésről világossá vált, hogy nem lehet egyszerűen leszerelni, mert tömegesen csatlakoznak hozzá, akkor megszólalt néhány politikus.

A megszólalásokban előkerült sok érdekes dolog. Szó esett bukott baloldalról, a kormány megbuktatásának szándékáról, felbiztatott, megtévesztett pedagógusokról. És sokszor, sokféleképpen elhangzott: örüljenek a pedagógusok, mert több a bérük.

A hirtelen megszólalók megnyilatkozásaiból kiderült, hogy fogalmuk sincs, miről van szó. Kiderült, hogy a döntési helyzetben lévők valójában egyáltalán nem értik, mi a bajuk a diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak az oktatással. Persze bizonyosan vannak, akik le akarják váltani a kormányt, demokráciákban az ellenzék általában ezen dolgozik. A kormányt megbuktatni szándékozók azonban nem a pedagógusok. Ezért furcsa a kancelláriaminiszter sajtótájékoztatóján tett megjegyzése: „Ha a balhé a cél, akkor nem fogjuk egymást megérteni.”

Nem, a cél nem a balhé. A pedagógusok nem kormányváltást szeretnének (nyilván van, aki azt szeretne), hanem tisztességes és eredményes oktatási rendszert. Nem korábbi oktatási rendszer vagy rendszerek hibáihoz szeretnének visszatérni, a kollégáknak azokból is elegük volt.

Azt szeretnék, hogy végre valaki leüljön az oktatás minden érintettjével egyenrangú félként tárgyalni. Azt szeretnék, hogy megkapják a feltételeket ahhoz, hogy nyugodt légkörű, jó iskolát, óvodát csinálhassanak. Mert a pedagógusok azt tudják, mitől érzi jól magát a gyerek az iskolában, óvodában, lévén, hogy ezt tanulták, ez a szakmájuk. A szülők tudják, hogy mi a jó a gyereküknek, és a gyerekek is tudják, hogy mi a jó nekik. Ehhez kell hozzátenni a társadalom érdekét: a népesedést, a munkaerőpiacot, és még lehetne hosszan sorolni. Nem megoldhatatlan feladat, de akarat kell hozzá. Kell a valódi problémák feltárása, az őszinte párbeszéd, és az új, jobb oktatás érdekében nem kerülhető el a rendszerszintű változtatás sem.

Ezért nem állhat le a Miskolcról elindult folyamat, és kell hozzá csatlakozni minél többeknek. Ezért fogalmazzák meg a követeléseiket az intézmények, igazgatók, kollégák, diákok és szülők. Ezért tüntetünk és ezért várunk február 13-án Budapestre szülőket, diákokat és mindenkit, aki érintett az oktatásban.

De ez nem pártpolitikai, nem kormányoldali vagy ellenzéki események sorozata. És végképp nem balhézási cél, hanem az ország legelemibb érdeke. Nemzeti ügy.

Ebben kell majd egymást megérteni.

Bán Mihály megyei elnökhelyettes, Pedagógusok Szakszervezete

Hozzászólások

hozzászólás