Pénteken reggel 8–10 óra között Veszprémben is emberek álltak az iskolák, óvodák környékén. Beszélgettek és kockás szalagot kötöttek a kerítésre. Néhány hete emberek százai körbeölelték a Lovassy gimnáziumot. Miért mennek ki az utcára ezek a szülők, nagyszülők, egykori és mai diákok, pedagógusok és más dolgozók, egyetértők és együttérzők?

A tét maga a jövő: a kiállás az oktatás minőségéért, az ország és a gyerekeink jövőjéért történik. 

Túl sok a baj az oktatás háza táján. Baj van a tananyag mennyiségével és minőségével, a gyerekek és a kollégák leterheltségével, a sajátos nevelési igényű, több odafigyelést igénylő tanulók helyzetével, a tankönyvekkel, az eszközök és anyagok hiányával s még számos szakmai dologgal. A döntéshozók pedig makacsul ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez, nem igazán érdekli őket az érintettek véleménye.  

Nem normális dolog, hogy első osztályos gyereknek akár napi 6–7 órája lehessen. Nem jó az a tananyag, amit a gyerekek és a családok teljes kimerítésével lehet csak elsajátítani. 

Aki heti 50–60 óra keserves munkával tudja eltartani a családját, az meglepődhet a 22 kötelező óra követelésén. A tanórák megtartása azonban a kisebbik része a kollégák munkaidejének. Az elmúlt években többször megnéztük, mennyit dolgozik hetente egy pedagógus. A munkaidő minden alkalommal túl volt a 40 órán. A számtalan egyéb feladat közül kiemelten fontos foglalkozni a gyerekek problémáival. A jelenlegi körülmények között egyre nehezebb olyan minőségű oktatást-nevelést nyújtani, amellyel a gyerek majd boldogulhat az életben.  

A jó oktatás a családok legelemibb érdeke, az ország legjobb gazdasági befektetése. 

Szülők, nagyszülők, egykori és mai diákok, pedagógusok a Dózsa iskolánál

Szülők, nagyszülők, egykori és mai diákok, pedagógusok a Dózsa iskolánál

Szerdára a Pedagógusok Szakszervezete országos sztrájkot hirdetett. A sztrájk nem cél, hanem eszköz. Olyan, mint egy védőoltás: egy szúrással mozgósítani lehet a szervezet védekező rendszerét. A sztrájk a társadalom immunrendszerét akarja felébreszteni. Aki teheti, támogassa szülőként, kollégaként, bármilyen érintettként, vagy csak a jövőért felelősséget érző polgárként.

Aki teheti, álljon meg április 20-án délben öt percre! Álljon félre az autóval, álljon föl az íróasztal mellől, tegye le a munkaeszközt! Fejezze ki, hogy fontosnak tartja az oktatás jövőjét, azt, hogy a gyerekeinknek ne máshol kelljen keresni a boldogulást. 

Ez a mi közös ügyünk. 

Bán Mihály titkár, Pedagógusok Szakszervezete, Veszprém járás

 

Hozzászólások

hozzászólás