Lázasan készülődnek a farsangra az ovis szupermenek és pókemberek, tündérek és hercegnők. Az én négyévesem minden álma, hogy kabala legyen. Nem akármilyen, a veszprémi kézilabda csapat piros hajú, örökké vidám, talpával is tapsoló fickója.

Itt a farsang, valóra válnak a kívánságok. Elkészült a fekete nadrág, oldalán piros csíkkal és a jellegzetes hajszerkezet, oldalra lőve. Egyetlen vágya nem teljesült még, találkozni az igazi kabalával. Kedden erre is sor került. A meccsre történő belépéshez elmaradhatatlan kellék volt a jelmez.

A Cegléd elleni mérkőzésen a nézőtérre lépve a két kabala, kicsi és nagy találkoztak. A kicsi ovis földöntúli boldogsága egészen elképesztő volt. A nagy példakép pedig látva a helyzetet azonnal pacsikkal és közös fotókkal tette felejthetetlenné a meccset. Még játék közben is odament kis hasonmásához, és együtt szurkoltak a Veszprém csapatának.

Hazaérve a kisfiam csak annyit mondott: „Anya, még mindig úgy dobog a szívem!”

Köszönjük, kabala! Hajrá, Veszprém!

bonyhádi

Hozzászólások

hozzászólás