Szeretem, amikor Veszprém a kultúra színterévé válik. Mindig úgy tekintettem a városra, mint egy ékszerdobozra, amely alig várja, hogy végre felfedezzük az értékeit. Egy ékszerdobozra, amelynek különböző rekeszei vannak, és attól függően, hogy melyik rekeszére vagyunk kíváncsiak, találkozhatunk természeti szépségeivel, kulturális intézményeivel, kulturális eseményeivel, legyen szó komolyzenei koncertről, táncfesztiválról, vagy akár irodalmi eseményről, esetleg egy nemzetközi konferenciáról…

November 13–14-én immár harmadik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság (ICLA/AILC) Magyar Nemzeti Bizottságának vándorkonferenciáját, amelynek ezúttal a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézete adott otthont. Az idei konferencia a Műfaj és komparatisztika A műfajfogalom esélyei és kihívásai az ezredfordulón címet viselte. Az esemény szervezőinek egyik legfőbb célja az volt, hogy a hazai komparatisztikai kutatásoknak új lendületet adjanak a konferenciasorozat által. A tudományos összejövetel kulcsfogalmai közé tartozott a műfajiság kérdéskörének keretei között a műfajelmélet, műfajköziség, kultúraköziség, műfajkeveredés, műfaji határátlépés, intermedialitás. Ezen problémagócok köré csoportosultak a vitát, közös megbeszélést inspiráló, adott esetben nyitott kérdéssel befejeződő és megoldásra váró előadások.

Horváth Géza, Kálmán C. György, Jeney Éva és Kovács Gábor (balról jobbra) a konferencián

Horváth Géza, Kálmán C. György, Jeney Éva és Kovács Gábor (balról jobbra) a konferencián

A konferencián Horváth Géza, a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja köszöntötte az előadókat. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szakma iránti érdeklődést jól bizonyítja, hogy az eseményen a hazai irodalmárok középnemzedékének jelentős része jelen van, akik mentoráltjaikat, azaz doktoranduszaikat is magukkal hozták a konferenciára. Szegedy-Maszák Mihály nyitóbeszédében az ülésszak szervezőjéhez, Szávai Dorottyához fordulva kiemelte: „Biztos vagyok benne, hogy a következő két nap jelentékenyen hozzájárul majd a magyar irodalomtudomány eredményeihez.” Professzor úr beszédében megemlékezett az augusztusban váratlanul elhunyt tanárnőnkről, intézetvezetőnkről, Szitár Katalinról.

A plenáris szekciót Szegedy-Maszák Mihály, Fried István és Szávai János előadása nyitotta meg. Kálmán C. György a műfaji kategóriák „káoszára”, valamint a kategóriákba való besorolás problémájára hívta fel a figyelmet: „Aki besorol, annak hatalma van. Megteheti, szót kap, odafigyelnek rá. A besorolás a jobban tudás látszatát kelti. Dominancia és osztályozás együtt járnak.” Jeney Éva kitért arra a problémára, hogy a műfaj fogalmát az irodalmárok is megkérdőjelezik, „amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a műfajelmélet majdnem mindig válságban van”. Fogarasi György a műfajok eredetéről tartott előadást, amelyben kiemelt szerepet kapott a műnem és műfaj fogalmának megkülönböztetése. Kovács Gábor A véletlen, az esetleges, és a kétértelmű című előadásában a fogalmak komparatív irányultságáról beszélt. Hansági Ágnes a műfajiság problematikáját mutatta be a tárcaregény kapcsán, ahogyan ő fogalmazott: „ezzel kapcsolatban inkább elutasítást tapasztal az irodalomtudományban”. Az antik műfajok kihívásairól tartott előadást Darab Ágnes és Mezősi Miklós. Tarjányi Eszter Regénybe rejtett operettről beszélt, Kosztolányi Dezső Pacsirta című művének kapcsán. A műfajköziség, műfaji keveredés, műfaji határátlépés kérdésére tért ki előadásában Papp Ágnes, Bányai Éva, Földes Györgyi, Benyovszky Krisztián, Ladányi István, Mekis D. János, Bengi László és Z. Varga Zoltán. A Líra és műfajiság szekción belül Bahtyin és a költészet címmel tartotta meg előadását Kulcsár-Szabó Zoltán. Bednanics Gábor A magyar modernség lírai műfajairól beszélt, középpontba állítva a dalformát. Hallhattunk előadást Bókay Antaltól, aki a líra identitása, illetve az identitás líraisága problémakörét vizsgálta, valamint Szávai Dorottyától, aki Weöres Sándor Valse triste című versét hasonlította össze intermediális összefüggésben Robert Sabatier francia fordításával.

Kulcsár-Szabó Zoltán, Bókay Antal és Szávai Dorottya

Kulcsár-Szabó Zoltán, Bókay Antal és Szávai Dorottya

Érdeklődés, tudásvágy, nyitottság, együtt gondolkodás. Véleményem szerint ezekkel a szavakkal lehet jellemezni ezt a két napot. És persze az együtt kávézással, együtt nevetéssel: az együttléttel. A konferencia a szervezőbizottság tagjai: Kálmán C. György, Szávai Dorottya és Z. Varga Zoltán zárszavával ért véget. Szávai Dorottyát idézném: „Tényleg igazi eszmecsere alakult ki az utóbbi két nap során, nyitás, valódi párbeszéd jött létre. Mégsem hiábavaló a műfaj – elkoptatottnak tűnő – kérdéséről beszélni komparatív vetületben, konferenciánk témája kifejezetten inspiratívnak mutatkozott.”

Szeretem, amikor Veszprém a kultúra színterévé válik. És nemcsak a kultúra színterévé, hanem a találkozások színterévé is. Amikor találkozik budapesti a veszprémivel, veszprémi a pécsivel, pécsi a szegedivel…, amikor a kultúra győz a városok közti távolság felett. Amikor a hallgató találkozik az oktatóval, a professzorral; amikor hallgatóságból felszólaló lesz, és a felszólalóból egy pillanatra hallgató. És szeretem, amikor a felszólalók által, ha csak két napig is, de találkozik Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes; Kosztolányi Dezső, Cholnoky Viktor, Márai Sándor és még sokan mások.

Mayer Lisa,

Pannon Egyetem

Hozzászólások

hozzászólás