A világsajtóba minap berobbant hír, miszerint a füstölt hús (is) rákkeltő, gyakorlatilag azt jelenti, hogy már régen alulról kellene szagolnom az ibolyát, mert nem figyeltem kellőképpen a szakemberek figyelmeztetésére, hogy mitől fogok felfordulni – időnek előtte.

Fél évszázada csak egy-két élelmiszerrel riogatták a népet, főleg azokkal, amelyek exportból származtak, és nem is lehetett őket kapni. Annak idején azt írta a szocialista szakirodalom, hogy a tápértékük nulla, vitamint nem tartalmaznak, és nehogy adjunk belőlük a gyereknek, mert csak puffad tőlük, meg dagadozik, miközben simán éhen halhat.

Csak tanyasi csirkét

A citrom sem tartalmazott akkortájt C-vitamint, helyette a savanyú káposzta volt ajánlott, mert több benne a vitamin. Aztán egészségesebb volt a bolti baromfi, mint a házi, mert az utóbbi mindenfélét összeeszik és nem higiénikus, később meg fordítva volt, mert – úgymond – a falusi csirke természetesen táplálkozik és sportos alkat, a másik meg ketrecben tenyésztett korcs, nem egészséges.

Anyatejen évekig

A hazai élelmiszeripar fejlődésével arányosan romlott a sertéshús jó híre, a sertészsírról nem is szólva. Csak növényi olajjal főztünk évtizedekig, mostanság meg beszólt a tudomány, hogy akkor mégis inkább vajat, ne margarint, mert az kőolajból készül, az előbbi mégis a tehénből jött, ez a természetes, és ne öljük magunkat és családtagjainkat napraforgóolajjal, használjunk inkább olívaolajat. De kiderült, hogy a tehén a tejét a borjának termeli, nem az ember ivadékának, az éljen évekig anyatejen.

Őshonosat a magyarnak

Aztán figyelmeztettek, hogy csak olyan gyümölcsöt és zöldséget kell fogyasztani, ami őshonos nálunk, a magyar ember gyomrának való, a többi nem tartozik az egészséges táplálékok közé, továbbá a kukacos alma a jó, mert nem permetezték növényvédő szerrel, génkezelt a paradicsom meg a paprika, műtrágyás a gabona és természetesen rákkeltő a roston sült hús. És most a kolbász, meg a szalonna, és bizonyosan a töpörtyű is és az iparilag feldolgozott húsáru.

sonka_szalonna

E-számok

Az élelmiszerek csomagolásán tucatnyi rejtjel tájékoztat a tartalmukról, a tartósítószerekről, színezőkről és állagjavító akármikről (E-számok), amiből legfeljebb arra lehet következtetni, hogy abból, amit eredetileg enni akartunk, nincs is a flakonban, tubusban, dobozban, legfeljebb molekuláris mennyiségben. Majd elfelejtettem, hogy míg korábban a magas zsírtartalmuk miatt egészségtelenek voltak a magvak, ma már ezek a legegészségesebbek, de jó lesz odafigyelni, mert a mandula ciánt tartalmaz. Vagy ha nem, akkor valami mást.

Éljen a zsíros kenyér!

Mostanában azért sokkal könnyebb helyzetben van az ember, mint fél évszázada, mert ma teljesen mindegy, hogy mit eszik, így is, úgy is elpusztul tőle. Előbb-utóbb. Sőt, ma már elegendő élni, az is halálos. Lélegezni pláne. Járkálni az utcán pedig végképp, az már maga a szmoghalál, mert ebben az e világi üvegházeffektusban a légszennyeződéstől, meg az ibolyántúli sugárzástól fogunk kimúlni rákban.

Akkor tán készítsünk magunknak egy rendes békebeli zsíros kenyeret, meghintve finom, ám nem őshonos pirospaprikával és magas vérnyomást okozó sóval, együnk hozzá finom, génkezelt zöldhagymát is, közben üljünk ki a lágy őszi és rákkeltő UV–B sugarak alá, szívjunk friss szmogot és éljünk boldogan, míg meg nem halunk!

Hozzászólások

hozzászólás