A minap egy bevásárlás során találkozhattam a Mikulással, éppen amikor gyerekek gyűrűjében osztogatta az édességet, érdeklődött, hogy jók voltak-e és mit is szeretnének kapni tőle ajándékba, vagy majd karácsonyra a Jézuskától.

Jöttek is a válaszok: a generációkon átívelő karriert befutó kisvasút mellett azért a modern kor gyermekeinek kívánságai voltak többségben: leggyakrabban az Angry Birds-, a Star Wars-játékok, -figurák, számítógép, Playstation hangzott el.

Mikulásunk a zajongó a tömegben észrevette az anyukájába kapaszkodva nézelődő, kerek szemű, baseballsapkás, öt év körüli fiúcskát. Odahajolt hozzá, és miközben megsimogatta a buksiját, cukorkát nyújtott felé, megkérdezve tőle, ő milyen ajándékot szeretne karácsonyra? A kisfiú félénken bújt anyukájához, majd alig hallható hangon csak ennyit mondott:

– Csak azt, hogy ne fájjon! – A Mikulás nem volt felkészülve erre, nemigen tudta, mit is kezdjen a válasszal. Felemelkedett, szemében kétségbeeséssel fordult az anyuka felé, és csak annyit mondott neki:

– Minden rendben lesz!

Bízva a karácsonyi csodában, reméljük, nem fog fájni és minden rendben lesz.  Mikulásnak lenni jó, és még megöregedni sem kell hozzá, jelmez sem kell, csak meg kell találni azokat a szalmaszálakat, amelyekbe kapaszkodni lehet. Mert adni, segíteni mindennél jobb érzés, egy gyermek fájdalommentes mosolya a világ legnagyobb kincse.

A kisfiú kívánsága talán könnyebben teljesülhetne, ha az emberek a karácsonykor elköltött pénzüknek egy kis százalékát olyan alapítványoknak adományoznák, amelyek azért dolgoznak, hogy ezeket a gyerekeket egészséggel „ajándékozhassák” meg. Ha csak feleannyi ideig kutatnánk a neten ilyen alapítványok után, mint amennyit a karácsonyi akciós termékek után szaladgálva töltünk, akkor talán könnyebben teljesülhetne a Mikulásnak szóló kívánság.

Hozzászólások

hozzászólás