„Olyan igazmondó pali vagyok.” „Humorból él az ember. A színészet nem egy szomorú pálya.” „Veszprém a szívem csücske.”  „A melóban nem ismerek tréfát.” Címszavakban összefoglalva így beszélt ötvenéves színházi pályafutásáról Szilágyi Tibor új kötete, a Katonai szakképzettsége: színész kapcsán a veszprémi Ünnepi könyvhéten.

A Dubniczay-palota udvarán megtartott kellemes, oldott hangulatú estén a veszprémiek által rajongva tisztelt, népszerű színművészről kiderült, hogy van egy rejtett énje, belső arca, amit Keleti Éva fotóművész, a könyv megjelenésének egyik szorgalmazója úgy fogalmazott meg, hogy: hirtelen cselekvő, vad és szélsőséges. Miközben általában konszolidáltnak, higgadtnak látjuk, nem is gondolnánk, vannak helyzetek, amikor lázad. Elmesélte, Keleti Éva annak kapcsán írta ezt róla, hogy fiatal korában, ahol a munka szakmailag nem tetszett, ott felmondott. Ma szinte kirázza a hideg, amikor visszanézve pályafutására, azt látja, bizonyos helyzetekben volt bátorsága nemet mondani. Például képes volt élete első állomáshelyén, a kecskeméti színházban dédelgetett helyzetéből kimozdulni. Mert úgy érezte, menni kell tovább. Így jutott el a veszprémi Petőfi Színházba, ahol felfigyelt rá Németh László Apáczai című drámájában Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója, és felhívta a fővárosba. Ám a szép reményű, fiatal színművész nemet mondott a nagy hatalmú direktornak, mert a kérdésére, hogy mit fog ő ott játszani, nem tudott válaszolni. Ebből is látszik, a munka érdekében nem tűrt megalkuvást. Erről a tulajdonságáról a veszprémi társulat is tudna mesélni, ahogyan Oberfrank Pál direktor, Szilágyi Tibor beszélgetőtársa említett is egy esetet, amikor keményen leteremtett két fiatal kollégát, akik megmosolyogtak egy jelenetet. Olyasfélén korholta őket, hogy „Ja igen, látszik, hogy ti nem játszottatok együtt Páger Antallal és nem is fogtok”. A nagyoktól, akikkel volt szerencséje egy színpadon létezni: Págertől, Darvastól, Gobbitól, Ruttkaitól tanulta a szakmai alázatot, ami ott kezdődött, hogy a szöveget megtanulják és nem késnek a próbáról. Págernek még az epizodista is fontos volt, mert csak kiváló színészekkel tudott játszani. „Én is csak a legjobbakkal szeretek dolgozni” – jelentette ki Szilágyi Tibor. Elmesélte az esetet, amikor Ruttkai Éva akkor sem mondta le az előadást, amikor megbénult a karja, úgy játszotta végig a szerepét, hogy ezt nem mondta meg senkinek.

szilagyi

Hegyeshalmi László, Szilágyi Tibor és Oberfrank Pál a Dubniczay-palota udvarán rendezett beszélgetésen. Fotó: a szerző

Mindezért az erőfeszítésért egyre kevesebb díjazás jár, „bár a színjátszás soha nem volt a bankszféra”. Tábori Nórának például halála előtt már a telefonját is kikapcsolták, mert nem tudta fizetni. Valamikor a tévéjáték, a filmezés, szinkron „jó buli volt”, ma azonban már ez utóbbiért is nevetséges összeget kínálnak, 350 forintot tekercsenként. „Ha jól utánaszámolok, még nekem kell otthonról pénzt vinnem, hogy eljussak a Budakeszi útról, ahol lakom, a szinkronstúdióba” – jelezte a helyzetet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, ami a kultúra területén sajnos általánossá vált Magyarországon, tesszük hozzá. „De ha az ember ezt választja, akkor csinálni kell” – fogalmazott egyszerűen Szilágyi Tibor, aki mindennek ellenére azt vallja, „ez nem egy szomorú pálya”. És tényleg, ahogy ezen az estén is, a könyvében is igyekszik a humoros oldaláról tekinteni az életre. A könyv abszurd címe is ezt jelzi, Katonai szakképzettsége: színész. Azt, hogy ez a cím honnan ered, sok más érdekes történettel együtt olvassák el a könyvben, amelyről a Libri kiadó igazgatója úgy nyilatkozott: amikor egy éjszaka családjával együtt elolvasta, mindjárt tudta, hogy ki kell adni, akkora élmény volt. Szilágyi Tibornak egyébként ez már a harmadik könyve és lesz folytatása. A mai könyvpiac bestsellereire utalva szarkasztikusan jegyezte meg, két üveg bor mellett megír egy ilyet. Neki is kezdett. Azt is elárulta hallgatósága nagy derültségére, hogy első mondata így hangzik: Amikor a férfi beléhatol. Lehet, hogy ez lesz a jövő év sikerkönyve? Na nem, ez csak tréfa, s mint hallottuk, Szilágyi Tibor munkában nem ismer tréfát.

Hozzászólások

hozzászólás