Csütörtökön volt kilenc éve, hogy a királynék városában szíven szúrták Marian Cozmát, a román válogatott és a Veszprém kézilabdázóját. Esélye nem volt az életben maradásra.
Mielőtt ezt a pár sort elkezdtem írni, ránéztem a klub honlapjára. Vajon az egyesület vezetői, játékosai kilátogattak-e az aréna melletti Cozma-szoborhoz egy szál virággal, egy mécsessel, koszorúval, ahogyan azt évekig megtették? Nos, nyoma sincs az emlékezésnek. Még bízom abban, hogy talán majd a Vác elleni bajnoki mérkőzés után valakinek mégis eszébe jut sporttársuk tragikus halála. Megemlékeznek róla, és élen megy majd Eklemovics Nikola, aki játékostársa volt Marian Cozmának. Hiszen a legenda szerint a spanyol Ciudad Real akarta leigazolni őket, mert szenzációs játékkapcsolat volt kettőjük között. Amikor már sehogy sem ment a góllövés, az irányító a beálló égig érő kezébe passzolta a labdát, aki befordult vele, és ebből a figurából számos gól született. Csak egészen csendben jegyzem meg, Nikola ma a Telekom Veszprém sportigazgatója. Ki másnak lenne a feladata az emlékidézés, mint neki. Az új tulajdonosoknak? Ugyan már, azok miért is tudnának róla?
Úgy tűnik, a gyilkosság helyszínén is elmaradt a megemlékezés. Pedig az évekkel ezelőtt készült emléktábla is arra emlékezetet, hogy soha nem feledjük el a borzalmakat. Veszprém potentát politikusai és uniós biztosa is gyújtott már mécsest, hajtott fejet Marian Cozma emléke előtt. Most mindez elmaradt. Hiába no, éppen a miniszterelnök látogatott Veszprémbe. És kampány is van. Nem lehet mindent fejben tartani. Pedig azon a februári napon két másik veszprémi kézilabdázó, Ivan Pesić és Žarko Šešum is súlyosan megsérült a mocskos attakban.
Azt már meg sem is említem, hogy voltak tervek, ígéretek magyar–román és Veszprém–Dinamo Bukarest emlékmérkőzések rendezésére is. Semmi sem lett belőlük.
Szegény „Madárka”, csak remélhetjük, hogy fentről nem látja, emléke miként merül a méltatlan feledésbe!