Együtt vonultak utcára május végén Budapesten a szociális szférában és az egészségügyben dolgozók azért, hogy demonstrációjukkal felhívják elsősorban a kormány és nem utolsósorban a társadalom figyelmét kiszolgáltatott helyzetükre.

Arra, hogy a hosszú évtizedek óta a bölcsődékben dolgozók vagy az idősgondozással foglalkozók átlagbére sok esetben a minimálbért sem éri el, és arra, hogy a nyugdíj előtt álló diplomás ápolónő is csak tíz-tizenötezer forinttal többet vihet haza.

– 2011-től fokozatosan csökken a szociális szférában dolgozók átlagbére: 124 ezer forint helyett 105 ezer forintot kapnak bruttóban az ágazatban dolgozók, akiknek döntő többsége, 75 százaléka nettóban a minimálbért vagy még annál is kevesebbet tud hazavinni – mondja elöljáróban Vizl Péterné, az Egészségügyben Dolgozók Független Szakszervezetének (EDFSZ) országos elnöke. A veszprémi székhelyű reprezentatív szakszervezet első emberével az országos demonstráció apropóján az ágazati gondokról beszélgettünk.

– Az önök szakszervezete azonnal reagált a felhívásra, ilyen erős a szolidaritás az egészségügyisek és a szociális területen dolgozók között?

– Ami minket, a mi szervezetünket illeti, igen, hisz mindkét ágazatra jellemző, hogy az ott dolgozóknak napi megélhetési gondjaik vannak. Az EDFSZ nemcsak az egészségügyi, hanem az egészségügyben dolgozók szakszervezete is. Vagyis: az orvosok és ápolónők érdekein kívül a takarítók, az irodában dolgozók vagy a konyhások érdekét is képviseljük. Azokét is, akik el tudnak, el mernek menni egy-egy tüntetésre, s azokét is, akik állásukat féltve inkább otthon maradnak.

– Nem is kérdem, hányan vettek részt a fővárosi demonstráción, azt viszont igen: hány embert képviseltek?

– Most elsősorban a szociális területen dolgozókért demonstráltunk, Veszprém megyében ez nagyjából nyolcezer munkavállalót jelent. Nagyon sokan voltunk, de sokkal többen is lehettünk volna. Megdöbbentő volt számomra, hogy még a demonstráció napján is érkeztek lemondó telefonok különböző Veszprém megyei intézményekből. Nagyon féltik a kollégák az állásaikat, arra a nagyon kevéske fizetésükre is szükségük van. Félelemben nem lehet leélni az életet. Anyagi biztonság sem az egészségügyi, sem a szociális területen nincs és nem is tervezhető. Hogy érzékeltessem: a szociális területen foglalkoztatottak egy végigdolgozott élet után 70–80 ezer forintos nyugdíjra számíthatnak. Nem sokkal többet kap az egészségügyi szakdolgozó sem, aki minden végzettséggel rendelkezik, és 40 év munkaviszony után 85 ezer forint nyugdíjat kap.

vizlpeterne_szakszervezet

Vizl Péterné: Tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy továbbra is csak ígéreteket kapunk

– Csalódott?

– Május 11-én megszakadtak a szociális ágazati szakszervezetek sztrájktárgyalásai a kormánnyal. A sztrájkbizottság azt követelte, hogy az egészségügyi dolgozói illetmény-, illetve bértáblát terjesszék ki a szociális szférában foglalkoztatottakra, szak- és kisegítő dolgozókra, jogállástól függetlenül, hogy a szociális ágazatot érintő kérdésekről rendszeresen legyenek érdekegyeztető tárgyalások a kormánnyal, és hogy a munkaközi szünet legyen a munkaidő része az egész ágazatban. A kormány évek óta hitegeti a szociális területen dolgozó 93 ezer munkavállalót, hogy lesz béremelés. Czibere Károly államtitkár még márciusban azt nyilatkozta, hogy 2016 januárjától a kormány szeretné a szociális életpályamodellt bevezetni. Ezzel szemben a 2016-os költségvetés sem tartalmazza, csupán némi szociális ágazati pótlék szerepel benne.

– Hogyan tovább?

– Tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy továbbra is csak ígéreteket kapunk, visszaélve a szakemberek magas toleranciaszintjével és hivatástudatával. A terület szakemberei emberfeletti munkát végeznek. Saját vállukon cipelik más emberek sorsát, mégis kevés elismerésben van részük. Az ellátottak körüli feladatok nem kevés fizikai és lelki terhet rónak a munkatársakra. Szeretnénk elérni azt, hogy figyeljenek fel a bölcsődei apróságokkal vagy az idős és elesett emberekkel foglalkozók kitartó munkájára. Szeretnénk megmutatni ennek a szakmának a szépségét, mindez együttesen talán hozzájárulhat a társadalmi megbecsüléshez, beleértve az anyagi megbecsülést is. Az öregedő társadalom és a válság miatt egyre nagyobb felelősség hárul a szociális szférában dolgozókra, akiknek munkájára és annak elismerésére a közeljövőben még a jelenleginél is nagyobb szükség lesz.

T. Tóth Márta

 

Hozzászólások

hozzászólás