A veszprémiek szerint 2009. február 8. után a világ már sohasem lesz olyan, mint előtte volt. Hét évvel ezelőtt, ezen a napon gyilkolták meg Marian Cozmát, az akkor 26 esztendős kiváló kézilabdázót. „Soha nem feledünk!”, vagyis „Niciodata nu te uitam!”, ismételgettük ezt a mondatot sokan és sokszor.

A veszprémi Virág Benedek utca Patrióta lokál nevű szórakozóhelye előtt, az utcán szíven szúrták Marian Cozmát, a román válogatott és az MKB Veszprém KC kézilabdacsapat beállóját, aki a támadás következtében életét vesztette. A támadók a segítségére siető klubtársait sem kímélték, Ivan Pešić horvát válogatott kézilabdázót vesén szúrták, Zsarko Sesum szerb válogatott kézilabdázót pedig fejbe rúgták, mindketten többhetes kórházi ellátásra szorultak. Pešić karrierje ezzel véget is ért.

A 8-as szám végigkísérte Marian életét: 1982 szeptemberében ezen a napon látta meg a napvilágot Bukarestben, a 8-as szám volt a mezének a száma is, és a tragikus februári nap is 8-a volt. A számmisztikát kedvelők továbbgondolják a nyolcast, mert a 8-as fektetve a végtelen jele, ami talán azt is jelentheti, hogy a veszprémiek sohasem feledik el Mariant, a játékost, a veszprémit, a köztük, velük élő embert, a legendát. A mindig mosolygós, vidám sportolót, aki fájóan döbbenetes halálával egy pillanat alatt összekovácsolta nemcsak a kézilabda rajongóit, hanem román és magyar emberek ezreit.

Halála után, február 10-én Marian Cozmát Veszprém város tiszteletbeli polgárává avatták, mezszámát, a 8-ast ünnepélyesen visszavonultatták, ezután már senki sem viselheti. A Román Kézilabda Szövetség is visszavonta Cozma 82-es mezszámát, amellyel a sportoló a román kézilabda-válogatottban játszott

Halála után Marian Cozmát Veszprém város tiszteletbeli polgárává avatták, mezszámát, a 8-ast ünnepélyesen visszavonultatták, ezután már senki sem viselheti. A Román Kézilabda Szövetség is visszavonta Cozma 82-es mezszámát, amellyel a sportoló a román kézilabda-válogatottban játszott

Mintha tegnap történt volna, amikor 2006-ban az MKB-hoz igazolt, és szinte azonnal a szurkolók kedvencévé vált közvetlen stílusával, karizmájával. És mintha tegnap történt volna, hogy azon a hideg vasárnap reggelen a tragédia hírére ébredtünk. Döbbenten, hitetlenkedve hallgattuk a híradókat, a frissülő beszámolókat, izzottak a telefonvonalak, mindenki, minden lehetséges helyen próbált új, hiteles hírre lelni, miközben reménykedtünk, titkon abban bíztunk, hogy ez nem történt meg. Hallottuk, hogy a Patrióta lokálban bestiális támadás érte az ott ünneplő kéziseket. Még bíztunk, abban, hogy „csak” egy szúrás volt, hogy meggyógyul, mint 2005-ben, amikor a bukaresti Rapid fanatikus drukkerei felismerték az utcán és kést döftek a hátába, ami után bámulatosan hamar felépült a sérüléseiből.

Aztán jött Mocsai Lajos bejelentése, és minden remény szertefoszlott. Másodszor nem ismétlődött meg a csoda, másodszor nem voltak ott az égiek, gyilkosai nem adtak esélyt az életerős óriásnak, kinézték maguknak, egyetlen szúrással megváltoztatták a világot és jó időre elvették a biztonságba vetett hitünket. Azok, akik elvették az életét, megérdemelt büntetésüket töltik: Raffael Sándort és Németh Győzőt 18-18 évi börtönre, míg Sztojka Ivánt 13 év börtönbüntetésre ítélték.

Marian Cozma még csak 34 esztendős lenne.

A Madár becenévre hallgató, 211 centiméter magas beállós sikerei rövid pályafutása ellenére is tiszteletre méltók: csapatjátékosként román bajnok, román kupagyőztes, a veszprémi alakulattal magyar bajnok 2008-ban, második helyezett 2007-ben, Kézilabda Magyar Kupa-győztes 2007-ben és 2009-ben, ezüstérmes 2008-ban. 2007/2008-ban győztes az EHF-kupagyőztesek Európa-kupáján, 2008-ban második helyezett az EHF Klubcsapatok Európa-bajnokságán. Marian 72 bajnoki mérkőzésen öltötte magára az MKB-s mezt, és ezalatt 228 gólt szerzett. Halála előtt hosszabbította meg szerződését a klubbal. A beállós emléke előtt tisztelegve nyerte meg a csapat 2009 májusában a Magyar Bajnokságot.

Hozzászólások

hozzászólás