Nekünk nem derogált a veszprémi Utcazene-fesztiválon játszani. Persze, nyilván egészen más nagyszínpadokon, ezres közönség előtt koncertezni, ennek a fesztiválnak viszont éppen a barátkozás, a közvetlen emberi kapcsolatok jelentik a varázsát – mondja az Utcazene-fesztivál közönségdíjasa, a Lóci játszik vezetője, Csorba Lóránt, akinek az őrületes öt nap után még a hangja is elment egy időre.

(Én már akkor mondtam a mellettem állóknak, hogy a Lóci játszik biztosan elviszi valamelyik díjat, amikor a Kölcsey udvarban a zenekar megtáncoltatta a közönséget a Te leszel a feleségem, a Nem táncolsz jobban, mint én és a többi fülbemászó dalával. Csorba Lóránt, azaz Lóci történetesen a volt főszerkesztőnk – Magyar Szó –, Csorba Zoltán fia, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a Veszprém-kukac szerkesztősége felkérte az apát, készítsen vele interjút ő maga, abból az alkalomból, hogy a Lóci játszik tényleg nyert: a legtöbb szavazatot kapta a közönségtől és vele 500 ezer forintot – a szerk. megj.)

Bevallom, hogy figyelemmel kísérem a pályafutását, még azokból az időkből, amikor kis klubokban lépett fel, tíz-húsz ember figyelmét igyekezett dalaival, szövegelésével megnyerni, amikor a Kazinczy utcán utcazenészként, régi fellépőtársával Krisztivel (Szeder-Szabó Krisztina) alkalmi közönséget szórakoztattak, majd amikor szintén Krisztivel a Ki Mit Tube?-versenyen több tízezer szavazó a legjobb zenei formációnak választotta a Lóci játszikot. Ott voltam, amikor alig akadt közönsége és akkor is, amikor már 600–800-as vagy kétezres tömeg előtt játszott nagyzenekarával.

Elkísértem kilenc éve Veszprémbe is, az Utcazene-fesztiválra, ahol korábbi zenekarával, a Grand Hotel Budapesttel lépett fel, és furcsálltam, hogy idén ismét beneveztek, mivel tudtam, hogy Veszprém nélkül is sűrű az idei nyaruk.

Miért szorítottátok bele Veszprémet a programotokba?

A veszprémi fesztiválra csapatépítő szándékkal neveztünk be. Legyen együtt a zenekar néhány napig, közben fellépünk, barátkozunk a közönséggel, jól érezzük magunkat, és még esetleg díjat is lehet nyerni.

– Párkányról indultatok.

Az volt a nulladik nap. Ott próbáltuk ki a műsort egy szűkített felállásban, ugyanis kiderült, hogy a zenekar két tagja, a zongorista, dr. Dobozy Ágoston és a szaxofonos, Seress Bence munkahelyi kötelezettsége miatt csak csütörtökön tud csatlakozni hozzánk. Másnap mentünk Veszprémbe, útközben meglátogattuk a gitáros, Fülöp Bence családját Bence szülővárosában, Balatonfüreden. A fesztivál első napján délután játszottunk.

Hogyan sikerült az első fellépés?

Akusztikus felállásban játszottunk: gitáron, basszusgitáron, a dobos, Fábián Tibor felszerelés nélkül, csak ütős hangszereken játszott, Rácz Dániel pedig fújta a trombitát. A műsor után átsétáltam Krisztivel egy szám erejéig fellépni egy másik színpadhoz, ahol a főszervező közölte, hogy egy német zenekar nem fog megérkezni, és este 11-től helyettük kellene játszani. Hirtelenjében csatlakozott hozzánk egy nagybőgős meg egy énekesnő, és nyolcvan percig kötetlenül, lazán örömzenéltünk. Lényegében itt fogtuk meg a közönséget. Az a jó a veszprémi fesztiválon, hogy nem csak egy nap és nem mindig ugyanott lép fel egy zenekar, és tudod gyűjteni a támogatókat, akik másnap eljönnek a másik fellépésedre is, ha tetszett nekik.

A következő alkalomra már kiegészült a csapat?

Igen, megérkezett a zongorista és a szaxofonos is, de továbbra is akusztikus felállásban játszottunk délután, ugyanis az Utcazene-fesztiválon kis színpadok vannak, ahova fel sem fér a teljes dobfelszerelés meg az erősítők. Este a teljes zenekar Badacsonyban adott koncertet.

Az utcazene harmadik napján a debreceni Campus fesztiválon is felléptetek.

Ott délután léptünk fel, és egy baleset miatt késtünk az esti veszprémi koncertünkről. Én érkeztem meg elsőnek, és rögtön elkezdtem a műsort. A második dalban már a trombitás is felállt mellém, a harmadiknál a dobos, a hatodiknál pedig a legmacerásabb hangszer, a zongora is felfért valahogy a csöppnyi színpadra. A koncert a legjobb időpontban, fél kilenckor és a legjobb helyszínen, a Kölcsey udvarban volt. Ekkor már tudtuk, hogy vezetünk a szavazáson, és mindent beleadtunk, hogy a rendelkezésre álló idő alatt élvezetes műsort adjunk.

Lóci a veszprémi tetkóval. Sokan tudják Lóciról, hogy ő írta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című kultfilm zenéjét a film rendezője, Reisz Gábor pedig a dalok szövegét

Lóci a veszprémi tetkóval. Sokan tudják Lóciról, hogy ő írta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című kultuszfilm zenéjét, a film rendezője, Reisz Gábor pedig a dalok szövegét

Szombaton is elég zűrös napotok volt.

Az utolsó nap azzal kezdődött, hogy reggel tíz órakor kitettek bennünket a szállásról. Nem olvastuk el, hogy addig el kell hagyni a szállást, amit a kiváló hangulatú éjszakai buli után csak hajnalban foglaltunk el. A Biermann család befogadott bennünket. Nem sokat tudtunk aludni, izgultunk az esti koncert és a verseny miatt. Késő délután adtunk egy nagyon jó műsort azon a színpadon, ahol szerdán a „beugrós koncertet”, volt stand-upos rész is, Lóci játszik-dalok és sok minden más. Éppen befejeztük a koncertet, amikor felnyújtottak egy telefont. Egy hang közölte, hogy a szavazás lezárult és megnyertük a közönségdíjat. Boldogok voltunk, ugráltunk örömünkben.

Úgy érzem, megszerettétek Veszprémet.

Nagyon. Veszprémben a három nap alatt folyamatosan barátkoztunk, beszélgettünk, sok új ismerőst, rajongót szereztünk, és nagyon a szívünkbe zártuk a várost. Egy fesztiválozótól kaptam egy „műtetkót” a fesztivál lógójával, amit a kezemre ragasztott, azóta sem mostam le. Egészen más nagyszínpadokon, ezres közönség előtt koncertezni, de ennek a fesztiválnak éppen a barátkozás, a közvetlen emberi kapcsolatok jelentik a varázsát. A gálán már nem tudtam teljes műsort játszani, csak negyven percet, mert az őrületes öt nap után elment a hangom. A közönség nem vette zokon, együtt ünnepeltünk.

Csorba Zoltán

Hozzászólások

hozzászólás