A minapi Magyarország–Szerbia kézilabda-vb pótselejtező első perceiben a szurkolók egy nálunk ritkaságszámba menő nézőtéri közjátékra lehettek figyelmesek az arénában. Egy előre megbeszélt pillanatban, miközben a küzdőtéren vérre menő csata zajlott a játékosok között, a hazai kapu mögött helyet foglaló szurkolók egy csoportja felemelt egy táblát, amelyen ez állt: „Mondj igent, Adri!”

A betűket – összehangolt munkával – 16 pár segítő kéz emelte a magasba, miközben a szemben lévő szektorban egy szerelmes fiatalember szíve választottja előtt térdelve kérte meg a lány kezét. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, nemcsak az ifjú hölgy, hanem a hatalmas csatákban edződött veszprémi drukkerek többsége is elérzékenyült.

A mérkőzés után megkérdeztük Borostyán Jánost, a vőlegényt, hogyan született a rendhagyó leánykérési ötlet?

– Mindketten kézilabdázók vagyunk, a nemesvámosi csapatban játszunk. Kapcsolatunk elején tudtam meg egy elszólásból, hogy Adrinak gyerekkori álma ez az „amerikaias” lánykérés. A srácok kitettek magukért és Adri igent mondott! A legnehezebb a szervezés volt, mert meglepetésnek szántuk és hónapokig készültünk rá titokban – mondta a vőlegény.

Persze kíváncsiak voltunk arra is, ugyan mennyibe kerül a leánykérés egy világbajnoki selejtezőn?

– Nem került pénzbe, hacsak a nyomtatás költségét nem számítom. Az első ötletünk az volt, hogy a veszprémi kézilabdacsapat egyik meccsének szünetében, a kivetítőn, hangosbemondóval bonyolítjuk le, úgy, ahogyan a filmekben láttuk.  Ez nem jött össze, mert  a kiszámított reklámidőbe nem fért volna bele egy ilyen kis kaliberű közjáték. Nem kellett engedélyt kérnünk rá, a mérkőzés elején, adott jelre, a szemben lévő lelátón a fiúk felmutatták a kiosztott betűket, én meg tettem a dolgom. Adri el is pityeredett, akárcsak a körülöttünk állók. Két hét alatt sikerült megszervezni, ebben nagy segítségemre volt Vörös Gábor, a veszprémi szurkolótábor oszlopos tagja, gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem neki az önzetlen, segítséget – mondta Borostyán János. S ha már beavatottak lettünk, mert nemcsak a csapatnak, hanem az „igennek” is drukkoltunk, elárulta, Adrival idén januárban ismerkedtek meg.

–   Ha valóban létezik szerelem első látásra, akkor a miénk az volt, éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, nem késlekedhetünk semmivel, így vagyunk mi ketten egy egész. Egy év múlva esküvő!

Hozzászólások

hozzászólás