Már senkit nem akarok meggyőzni semmiről. A vírustagadókat a járványveszélyről, a maszkelleneseket a védekezés fontosságáról, az illetékeseket a kommunikáció hiányának következményeiről. Csak mérhetetlenül dühít, hogy kiskorúsítva vagyunk és mint megvadult kölykök a homokozóban, egymást tépjük, rúgjuk, alázzuk egyre eszelősebben.

A világot behálózó hírcsatornák ma már percek alatt bárhova eljuttatják az információt, és a hírek között képtelenség eligazodni. Talán csak azon nincs vita, hogy ez egy új típusú vírus, a koronavírusok régóta ismert családjának mostanáig nem ismert tagja. Természetes mutáció? Mesterségesen előállított és a világra rászabadított fegyver? Erről már szélsőségesen oszlanak meg a vélemények. A természetéről nagyon keveset tudunk, védőoltás, biztosan hatékony gyógyszer nincs ellene, még a fertőzöttség kimutatása sem egyszerű. Tudósok és áltudósok, járványügyi szakemberek és politikusok nyilatkoznak róla ellentmondásosan, az Egészségügyi Világszervezet meg végképp kezdi elveszíteni a hitelét. A nép pedig, az istenadta nép, közösségi oldalakon osztja az észt, mondja meg a tutit, gúnyolja ki a veszélyre figyelmeztetőket, nem hallgatva azokra a higgadtan magyarázó virológusokra, akik sokkal elhivatottabbak annál, hogysem hülyeségeket beszéljenek.

Összeesküvés elméletek, harci retorika

Hova vezet ez a vakon tapogatózás, a védekezésnek mondott fejetlen kapkodás, meg a tájékoztatás hiánya? Maradjunk most csak Magyarországon: ötvenezret közelítő beazonosított fertőzötthöz (ugyan már, mi ez az influenzához képest – mondják az okosak), majdnem ezerkétszáz halotthoz (öregek és betegek voltak, úgyis meghaltak volna – szerintük) és harmincezernél több aktív beteghez, akik közül lassan kétezren kórházi ápolásra, kétszázan lélegeztetőgépre szorulnak. Már ha a számok pontosak, de tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy nem azok. Mi van még ezen kívül? Bizonytalanság, összeesküvés elméletek, egymásnak feszülés, frusztráció, félelem, korlátozások, megszorító intézkedések, csődbe ment vállalkozók, létszámleépítés, gazdasági megingás, politikai csatározások, harci retorika, korrupciógyanús beszerzések, szétzilált egészségügy, hősökből ellenséggé lett kórházi dolgozók, kizsigerelt mentők, összeomló betegellátás.

És mégis, megtörhetetlenül: lakat a szájon, mellébeszélés, sumákolás minden hivatalos fórumon. Mostanra gyámság alá kerültünk mindannyian, országvezetőink nem feltételezik a „magyaremberekről” a partnerségre, együttgondolkodásra való képességet. Más oka aligha lehet, hogy az információk elhallgatásával még a tájékozódás lehetőséget se adják meg nekünk. Ha csak az nem, hogy a bevallottnál sokkal nagyobb a baj, de az meg előbb-utóbb úgyis kiderül és nagyon fog fájni.

Kérdések vannak, válaszok nincsenek

A múlt héten leveleket küldtünk a város fontos embereinek. Minden hátsó szándék nélkül, abban a szakmai hitben, hogy a sajtó feladata a korrekt tájékoztatás. Milyen az aktuális járványhelyzet Veszprémben, hány betegről, karanténosról, kórházban ápoltról van tudomásuk az illetékeseknek? Milyen módon történik a tesztelés, a kontaktok felkutatása, van-e minderre megfelelő technikai és humán kapacitás? Igaz-e, hogy a kórházban sok orvos, ápoló és beteghordó lett víruspozitív és hogy az onkológiai központban már nem tudnak új beteget fogadni? Halasztanak-e el műtéteket? Tényleg harminc orvost kellett Ajkára átvezényelniük? Mennyire érintettek az idősotthonok? Beszélik a városban, hogy ott is több lakó és gondozó pozitív. Bölcsődék, óvodák, iskolák? Ezekről is csak a buszon, piacon, baráti társaságban, kutyasétáltatás közben hallani, és hallani mindenfélét, amitől összeszorul a szülők gyomra.

Választ csupán a Tankerületi Központ igazgatójától, valamint a Szakképzési Centrum és a Pannon Egyetem kancellárjaitól kaptunk.

Még egy udvarias elutasításra sem méltatott bennünket Porga Gyula polgármester, Hegedűs Barbara alpolgármester, Takács Szabolcs kormánymegbízott, dr. Lippai Norbert, a kórház főigazgatója, dr. Pápai Enikő megyei tisztifőorvos és Tornavölgyi Krisztián, az érsekség irodaigazgatója.

Nem tartozik ránk, nem tartozik önökre, ennyire vagyunk beárazva – a hallgatásuk ezt üzeni nekünk, veszprémieknek. Nem jutott információhoz Katanics Sándor önkormányzati képviselő sem, aki csupán a városi számadatokat szerette volna megtudni. Több sikertelen próbálkozás után a járásbírósághoz fordult közérdekű adatigényléssel, ám a kormányhivatal ellenkeresettel élt, és ha veszít, még a perköltséget meg az ügyvédi munkadíjat is behajtják rajta. Erről a Magyar Narancs is hírt adott.

A helyzet napról napra romlik

Sokan felteszik a kérdést, mennyivel lenne jobb, ha tudnánk. Szerintem sokkal. A kétkedők talán jobban érzékelnék a veszélyt, talán komolyabban vennék a járványügyi szabályokat, talán meggondolnák, hogy hol, milyen módon és közösségben töltik el a szabadidejüket. Az óvatosabbak nagyobb körültekintéssel terveznék meg a mozgásukat, időben kezdenének gondolkodni azon, hogyan oldják meg a munkába járást, az idős hozzátartozók és a gyermekek felügyeletét, hogyan ésszerűsítsék a bevásárlásokat, és eldönthetnék, mik azok a halasztható tevékenységek, amelyekért nem érdemes vállalni a kockázatot. A szorongók és pánikolók fellélegeznének, mert bármi jobb, mint a folyamatos bizonytalanság.

Nem kapnának szárnyra ál- és rémhírek, ha a város és az intézmények vezetői hetente kiadnának egy sajtóközleményt arról, hogyan alakul az esetszám, mely intézmények, korcsoportok érintettek, milyen intézkedések váltak szükségessé és mit tettek, tesznek annak érdekében, hogy megfékezzék a vírus továbbterjedését. Erről egyelőre semmit nem tudunk, miközben a helyzet napról napra romlik. A járvány tavaszi kezdetétől szeptember elsejéig Veszprém megyében 189 igazolt koronavírus fertőzöttet regisztráltak, a mai napon ez a szám 1446-ra emelkedett. Alig több mint másfél hónap alatt 1257 a növekedés a kormány hivatalos statisztikája szerint. Szakértők úgy vélik, ennek legalább a tízszeresével, húszszorosával számolhatunk. Hogy a településenkénti megoszlás milyen, azt végképp titok övezi.

Orbán Viktor ránk mutogat

Hiteles járványügyi szakemberek (nem Müller Cecíliára gondolunk) azt mondják, mostanra kicsúszott a járvány a kontroll alól. Csöppet sem vigasztaló, hogy ez nagyjából egész Európára igaz, de a probléma eltussolása csak tetézi a bajt és indulatokat szít. Orbán Viktor most ránk mutogat, a nemzeti konzultációban kinyilvánított népakaratra: a gazdaságnak működnie kell! Csak nem így kellett volna nekifogni.

Példaként ott van Tajvan, a maga 28,5 milliós népességével, ahol a világjárvány tombolása közepette korlátozások nélkül élnek, tanulnak, dolgoznak és szórakoznak az emberek, a gazdaság pedig zavartalanul működik. A járvány kezdete óta 543 igazolt víruspozitív, hét haláleset, a jelen pillanatban 41 aktív fertőzött. Hogyan csinálták? Nyílt és őszinte kommunikációval, a csapból is áradó járványügyi tanácsadással (nem Nyunyóka néni „most kicsit máshogyan kell szeretnünk egymást” típusú okosságainak szintjén), a kontaktok alapos felderítésével, szigorú eljárásrendet betartva, tesztelve, maszkokat osztogatva és igen, határintézkedésekkel is. Ja, és még az is kellett hozzá, hogy partnerszámba vegyék az ország polgárait, számítsanak rájuk, megbízzanak bennük. Ők pedig ezt bizalommal, fegyelmezettséggel, felelős magatartással viszonozzák. Zúgolódás nélkül viselik a maszkot, és nem háborognak a személyiségi jogaik sérelme miatt, pedig a közösségi terekben és rendezvényeken minden elérhetőségüket regisztrálják, hogy ha az adott körben véletlenül felbukkanna egy fertőzött személy, azonnal megkezdhessék a kontaktok felderítését a járványügyesek. Akit érdekel, a valóban sikeres járványkezelésről itt láthat egy angol feliratos, negyedórás videót.

 

Hozzászólások

hozzászólás