Belecsaptak az esztétikába az iskolaigazgatónők. Balatonkenesén az általánosban leszedették a falról Péterfy Gizella festőnő Pilinszky János-portréját, mondván: megijednek a gyerekek az iskola névadójától. A veszprémi Vetési Albert Gimnáziumból pedig eltanácsolták az Európa Szoborparkot, mert „állandó gúny tárgyává” vált a gyűjtemény.

Hogyan ronthattuk így el, hogy tulajdonképpen újra kellene kezdeni a kultúrharcot, amelyet száz évvel ezelőtt a történelmi modernek egyszer már megnyertek? Szántai Erzsébet, a Vetési gimnázium igazgatónője az interneten olvasható tanrend szerint francia civilizációt tanít. Nyilván a kisujjában van a nyugati kultúra. Miért érzi mégis úgy, hogy olyan elismert művészek alkotásainak, mint Fajó János, Lantos Ferenc (akik Kossuth-díjasok!), Bolivar Gaudin, Octavio Herrera, Luis Arnal (francia művészek) stb. nincs helyük az iskolája udvarán? Miért jobb a kiürített udvarszárny, mikor a Vetési gimnáziumnak igazán tágas kültér áll a rendelkezésére? Szerettem volna erről beszélgetni az igazgatónővel, e-mailben elküldtem a kérdéseimet, már az időpont is megvolt, mikor találkozunk, de végül felhívott, hogy nem nyilatkozik. Azt mondta, közöljük le a levelét, amelyben a szoborpark eltávolítását kérte a Művészetek Házától és a polgármesteri hivataltól, abban megírt mindent.

Levelét alább mellékeljük. Ám továbbra is megválaszolatlanok a kérdések, honnan veszi a tanárnő, hogy „a gyűjtemény bizonytalan művészeti értékkel bír”? Aztán az is furcsa elképzelés, hogy a gyűjteménytől várta volna el, hogy az ő szavaival „megszüntesse a szakadékot a kortárs képzőművészet és a közízlés között”. Szerintem életszerűbb lenne egy iskolában a művészeti, esztétikai neveléstől ezt várni. Kíváncsi lennék, meddig jutnak el a művészettörténetben az őskortól errefelé a Vetésiben?

A történtek után találkoztam Ézsiás István szobrászművésszel, a veszprémi Európa Szoborpark (nemzetközi állandó szabadtéri kiállítás) alapítójával. Szavaiból azt szűrtem le, hogy sértőnek és méltatlannak érezte az igazgatónő becsmérlő gesztusát, ezért fogta a szobrokat és elvitte befogadóbb közösségekbe: szülőfalujába, Vinárra, illetve Budapestre meg Olaszliszkára. Azóta már újra felavatták a gyűjtemény jelentős részét Vináron. Mert Ézsiás István megállíthatatlan. Győr–Pápa–Veszprém–Budapest–Dunaszerdahely–Olaszliszka, elsősorban ezek a mozgáskoordinátái. De többek között Duisburg, Párizs, Nápoly, Dallas, Róma és Berlin is rajta van a térképén. Évente átlagban öt egyéni kiállítása és félszáznál is több csoportos bemutatkozása van. Mindemellett folyamatosan dolgozik, fémből, fából készült, jobbnál jobb konstruktivista objektek kerülnek ki a keze alól, ezekből rendszert hoz létre, amelybe beleillenek az általa szervezett kiállítások, szimpóziumok, művésztelepek és az Európa Szoborparkok, amelyekből nem kevesebb, mint kilencet hozott létre az elmúlt másfél évtizedben. Legutóbb Széchenyi István – Európa udvart valósított meg Budapesten az Óbudai Egyetem Bánki karán, ahol az egyetem tiszteletbeli polgára címet kapta a hallgatók vizuális, kreatív és innovatív neveléséért. Ez az élete, amely az önmegvalósítás mellett ismeretterjesztés és közművelés is. Ezért is nagy pofon a veszprémi elutasítás. Ráadásul a hagyományos értékek védelmében söpörte ki a szobrokat az iskola, holott ha úgy vesszük, Ézsiás és a konstruktivisták sem tesznek mást, mint folyamatosan újragondolják a művészetet, benne a ma már hagyományosnak számító moderneket, és mindezzel együtt a létezést és a világ teremthetőségét, ahogyan egyik méltatója írja róla.

Hihetetlen, hogy Magyarországon száz év nem volt elég ahhoz, hogy kialakuljon a történelmi modern művészet ízlésbeli hagyománya. Mi hiányzik ehhez az iskolaigazgatókból, szülőkből, diákokból: érzékenység, kreativitás, bátorság, nagyvonalúság, műveltség?  Ugyan miért szeretik az izgalmas helyett az unalmast? Ja, majd elfelejtettem, mindeközben Veszprém az Európa Kulturális fővárosa címre pályázik.

 

Szántai Erzsébetnek, a Vetési Albert Gimnázium igazgatónőjének a Művészetek Házához és a Polgármesteri Kabinetiroda kulturális csoportjához küldött levele:

„Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Csoportvezető Asszony!

A Vetési Albert Gimnázium igazgatójaként azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy támogassák azt a kérésemet, hogy a Gimnázium területén lévő ún. Európai Szoborpark, kortárs installáció gyűjtemény a város más pontján leljen új otthonra.

Kérésemet az alábbiakkal támasztom alá:

A Szülői Választmány, az iskola nevelőtestülete éves rendszerességgel fogalmazza meg ezt a kérést, arra hivatkozván, hogy a gyűjtemény bizonytalan művészeti értékkel bír és egy oktatási intézménynek a hagyományos és modern egyensúlyát kell tanúsítani, reprezentálnia, ennek az egyensúlynak a védelmét pedig megkérdőjelezik ezek a kortárs installációk.

A gyűjteménynek az eltelt évek során nem sikerült azt a szakadékot megszüntetnie, amely a kortárs képzőművészet és az általános közízlés között mind a mai napig tátong: állandó gúny tárgyává és a mindennapos ironizálás eszközévé vált a gyűjtemény, akár az éves diáknapra, akár a Gólyaavató rendezvényre, vagy egyszerűen az iskola mindennapjaira gondolok.

Az eltelt több, mint 12 évben mindössze egyszer fordult elő, hogy egy másik városból tanulmányi kirándulásra a városba érkezett diákcsoport a gyűjtemény megtekintése céljából jött ide a város szélére a központból. Ha a kortárs képzőművészet megismertetése a célja a városnak és a Művészetek Házának, a művészeti ismeretterjesztés helyszínéül nem ajánlatos a város széli elhelyezkedést választani, kívánatos tehát, valamely központibb helyszínt találni a gyűjtemény otthonául.

Tisztelettel kérem tehát Önöket, hogy tegyenek lépéseket abból a célból, hogy a gyűjtemény az iskola területéről más helyszínre kerüljön.

Segítségüket megköszönve, baráti üdvözlettel:

Szántai Erzsébet

Igazgató

Veszprém, 2016. május 13.”

Hozzászólások

hozzászólás