Ahogy a Hoya–Pannon Egyetem Veszprém többi alkalmazottja, a nemrég szerződtetett Kovács Ádám is jóleső várakozással tekint a jövőbe. A legfontosabb cél egy erős és versenyképes csapat kialakítása – szerencsére a több poszton is bevethető bedobó egyéni ambíciói ezzel egybeesnek.

A magát főként a hármas-négyes poszton otthonosan érző sportoló tízévesen kezdett el kosárlabdázni. A játék szeretetével az édesapja mérkőzésein fertőződött meg, aki a nagybátyjához hasonlóan szintén nem amatőr szinten pattogtatta a labdát. Karrierje első állomása Csepel volt, később a MAFC korosztályos gárdáiban pallérozódott, majd visszatért a „szigetiekhez”. Nemsokára Pakson, az Atomerőmű SE-ben íródott tovább a pályafutása, de mert a Tolna megyeieknél kevés szerepet kapott, idővel Zalaegerszegre került, majd a sorban az Alba Fehérvár, a MAFC és a Naturtex SZTE Szedeák következett.

Az élvonalban edződött, legutóbb a Tisza-partján bizonyított huszonöt esztendős spíler az előző szezonban tizenöt pontot dobott a Debreceni EAC-nak, és kilenc lepattanót szedett le az ASE ellen. Ám a korábbi kiírásokban ennél is jobb egyéni csúcsokkal jelentkezett: a szegedieknek és a körmendieknek egyaránt huszonegy pontot hintett, a nyíregyháziak és a körmendiek ellen pedig tizenegy lepattanót íratott fel a neve mögé.

A veszprémi funkcionáriusok viszonylag korán megkerestek, s mivel szimpatikus terveket vázoltak fel előttem, ráadásul az elképzeléseikben komoly funkciót szántak nekem, valójában nem gondolkodtam sokat az ajánlatukon – mondta Kovács Ádám. Tavasszal érdeklődtek irántam az A- és a B-csoportból is, de a többi kérő hiába hívott máshová, számomra szakmailag ez volt a legcsábítóbb „kínálat”. Ambiciózusnak találtam a gárdát, melytől sokan, talán nem is titkoltan a feljutást, az NB I-es tagságot várják. Vonzó volt a közeg, úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnom. Azóta megnyugodtam: jó helyre jöttem. Tisztában vagyok azzal, hogy a királynék városában nagy lesz rajtam a felelősség, ám állok a kihívások elé.

A betöréseket és a középtávoli dobásokat előnyben részesítő főhősünk már várta, hogy az új állomáshelyén elkezdődjön a közös munka. Miután nyáron kellő időt és energiát fordított az egyéni képzésére, az első Hoya-foglalkozásokat követően csak minimális izomláz kínozta.

Eddig felettébb pozitív számomra az itteni kép, azt gondolom, hogy egy remek társaság jött össze. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy minél hamarabb beilleszkedjek a „gépezetbe”, hogy megfelelő teljesítménnyel háláljam meg a belém vetett bizalmat. A csapatérdeket kívánom szolgálni. A körülményekre nem lehet panasz, azok első osztályúak, vagyis minden adott ahhoz, hogy hazai pályán minél több győzelmet arassunk. Ugyanis a helyi szurkolók kiszolgálása fontos tényező. A szimpatizánsaink, reményeink szerint egy fizikálisan jól felkészített, keményen védekező, az ellenakciókat gyorsan befejező alakulatot láthatnak majd, amely összetartó is.

A Testnevelési Egyetem sportszervező-menedzser szakán nyáron államvizsgázott, jelenleg pedig az Egyetemvárosban lakó sportoló határozott a tekintetben, hogy a társaival meg akarja nyerni az egy hónap múlva kezdődő másodosztályú bajnokságot, ám gyorsan hozzátette: hozzájuk hasonlóan az Oroszlányi SE Lions, a MAFC, a Nyíregyháza Blue Sharks és a Budapesti Honvéd SE is eképpen gondolkozik.

Roppant erős a Piros-csoport mezőnye, így a legjobb négy közé jutás sem lesz könnyű. Szerencsére a csapatukban van potenciál, ha a kezdő ötös tagjai elfáradnak, van alternatíva a kispadról. Az igazolások minőségén is látszik a fejlődés. Elsősorban a saját dolgainkkal kell foglalkoznunk, hogy keményen dolgozzunk és összeérjünk. Szép, de egyúttal merész jövőkép van előttünk, mindnyájan a legjobb eredményért iparkodunk. Azon vagyunk, hogy az idénynyitóra jó formába kerüljünk. Miként a többiek, én is jó játékkal szeretném segíteni a közösséget, az előrejutást. Ha megfelelő csapatkohéziót sikerül kialakítanunk és tudunk egymásért küzdeni, akkor majd jönnek az eredmények is.

Hozzászólások

hozzászólás