A kóruséneklés a pillanat művészete, hiszen a sok munkával létrehozott előadás, amint elhangzik, el is illan – mondta tegnap délelőtt Erdélyi Ágnes karnagy Veszprém Város Vegyeskarának 60. jubileumi közgyűlésén a Hangvillában, amelyre az együttes minden egykori tagja meghívást kapott. Így tekintve az elmúlt hatvan évre, különösen nagy öröm, hogy folytatni és megtartani tudták mindazt az értéket, amit a kórus az alapítók szándéka szerint mind a mai napig képvisel.

A közgyűlés megható pillanata volt, amikor a zsúfolásig telt teremben a karvezető azt kérte, álljanak fel azok, akik 1982, az alapító Zámbó István távozásának éve előtt már a vegyes karban énekeltek. Nem sokan maradtak ülve. Ők a múlt, a példamutató elődök, közülük még ma is sokan aktív tagok. A tíz évvel ezelőtti hasonló ünnepen Ágnest elfogta az aggodalom, lesz-e még kivel és lesz-e mit ünnepelni 2016 szeptemberében – mesélt akkori érzéseiről. Mit kell ahhoz tennie neki és az énekkarnak, hogy ez a szép történet tovább folytatódjon? Naponta megtapasztalta, hogy az élet, a bennünket körülvevő világ rohamléptekben változik, az emberek kultúrára fordított ideje egyre fogy, a gyerekek pedig már ebben nőnek fel. Zeneiskolai pedagógusként kezdte meg az utánpótlás nevelését, ennek köszönhetően immár tizennégy esztendeje folyton változó létszámmal és összetételben – hiszen a fiatalok jó része tanulmányai végeztével szétszéled a világban –, de él és virul a Vokál, a vegyes kar „édesgyermeke”.

Erdélyi Ágnes név szerint megemlékezett az elmúlt tíz évben elhunyt kórustársakról. „Az utolsó napodra csak az marad, amit másoknak adtál” – idézte Szent Ágoston szavait, hozzátéve, hogy ők mindannyian, akárcsak a mai követőik, ennek jegyében élték, élik az életüket. Hagyományos évadbeli koncertjeikről, fellépéseikről itthon és Európában, otthonra találásukról a Hangvilla falai között, más művészeti együttesekkel való együttműködésükről, újonnan megtanult és előadott kórusművekről, oratóriumokról, zenei stílusok felfedezéséről és a határon túli kapcsolatokról is szólt a tíz esztendőt átölelő ünnepi beszámoló, nem felejtve ki a kórus férfitagjaiból alakult Kadarkar méltatását sem. És hogy mit nem csináltunk? – tette fel a kérdést, amire rögtön választ is adott: – Nem versenyeztünk, de ezt nem éljük meg kudarcként. Régen egy-egy kórus sikere a díjakban volt mérhető, de ma más korban élünk és más az érték. A mi sikerünk az, hogy itt vagyunk, és hogy minden hangversenyünkön minden kórusművet a lehető legmagasabb színvonalon igyekszünk bemutatni. A dolgunk a jövőben is ez: őrizni az élő hangszer minőségét, a tiszta, szép hangzást, nevelni az új generációt, és majd úgy átadni a stafétabotot, hogy legyen mit folytatniuk.

Porga Gyula polgármester – egyben a kórus díszelnöke – az elhangzottakra úgy reagált, hogy a kóruséneklés lehet bár a pillanat művészete, a hallgatóság tagjai ezektől a pillanatoktól válnak többé, akárcsak az énekesek, akik az élményt szintén magukkal viszik. – Veszprém városa kevesebb lenne a vegyes kar nélkül, Isten éltesse önöket! – mondta. Ezt követően sokan léptek még a mikrofon elé, hogy emlékezzenek, köszönetet mondjanak és további szép élményeket kívánjanak a jubiláló együttesnek. Az évfordulóra összeállított könyvet Somfai Balázs szerkesztő mutatta be. A délelőtti program a kórus életének emlékezetes pillanatait felidéző filmvetítéssel és közös ebéddel ért véget.

Délután öt órára aztán zsúfolásig megtelt a színházterem, a színpadon pedig olyan művek szólaltak meg az első felvonásban, amelyek felölelték Veszprém Város Vegyeskarának hat évtizedét, és bemutatták az együttes zenei családfájának törzsét, lombját, virágát. A szünet után Kodály Zoltán Budavári Te Deumától remegtek meg a falak, a vegyes kar és a Műegyetem Zenekara Erdélyi Dániel vezényletével drámaian szép produkcióval tette emlékezetessé a jubileumi hangversenyt. Az est közreműködői Józsa Eleonóra (zongora), Vörös Eszter (bandoneon) és Erdélyi Dániel (orgona), valamint a Kodály-mű szólistái, Halmos Eszter, Megyesi Schwartz Lúcia, Csobolya József és Tóth János voltak. A Kóta elismerő oklevelének átvétele után, kitartó vastapstól kísérve Erdélyi Ágnes újra a karmesteri dobogóra lépett, hogy a 27 éve rábízott „kórushangszeren” megszólaltassa Mozart Ave verum corpus című csodálatos művét az égi kórus tagjainak, elhunyt dalostársaiknak emlékére.

(Korábbi írásainkat itt és itt olvashatják.)

Hozzászólások

hozzászólás