Gyere, nézd csak, ajándékot hoztam! – mondta a Varázsló, és összezárt két tenyerét a kislány felé nyújtotta. A szőke copfos csöppség feszült kíváncsisággal figyelte, ahogy a Varázsló kezei lassan szétnyílnak. Öröm ragyogta be az arcát, mert az ajándék szebb volt mindennél: a napfény ezer színben játszott és szikrázott egy csodálatos üveggolyón. Pont ilyenre vágyott hosszú idő óta.
Miközben a Magyar Kórusok Találkozójának fellépőit néztem és hallgattam a Hangvilla színpadán, ez a kép jutott eszembe. Meglepetés volt ez az este, hiszen előtte nem létezett még hasonló. Veszprém Város Vegyeskara (VVV) egy új veszprémi fesztivál alapkövét rakta le, érzékenyen reagálva azokra a történelmi léptékű változásokra, amelyek a kóruséneklés helyzetét és szerepét se hagyják érintetlenül. Összefogni, erősíteni a hazai és a határokon túli magyar kórusokat, példát mutatni és célokat kijelölni a jövő dalosainak – szép és nemes vállalás. Az első lépést megtették, mi pedig, akik a nézőtéren ültünk, a mesebeli szőke kislány örömével indultunk hazafelé.
Elsőként a VVV kóruscsaládjának tizenöt éve alapított, utánpótlást nevelő Vokálja állt színpadra. Az együttes tagjai 12–18 éves fiatalok, többségük zeneiskolai növendék. Csillagos dalok című műsorukkal idén az arany minősítés mellett az Év kórusa címet is elnyerték az Éneklő Ifjúság zsűrijétől. A Molnár Gergely (gitár) és Pituk Gábor (zongora) közreműködésével előadott összeállítás méltán kapott vastapsot a koncert közönségétől is. Erdélyi Ágnes karnagy, aki közel harminc éve áll a vegyeskar élén és aki másfél évtizede a Vokált is életre hívta, a műsorblokk végén kedves ajándékkal mondott köszönetet az örömmel éneklésért annak az öt diáknak, akik idén érettségizve új utakra indulnak. Hozzátette, Palásthy Margitot, Schalbert Juditot, Boross Mónikát, Gelencsér Anikót és Katona Gergelyt mindig szeretettel várja vissza a kóruscsalád.
A következő káprázatos színt a két éve alakult Dúdoló Énekegyüttes csillantotta meg. A Baksa Kata Aranypáva-nagydíjas népdalénekes által vezetett maroknyi lánycsoportot és a Zobor vidéki dalokat éneklő Havér Sárát hallva fölöslegesnek tűnt minden aggodalom a magyar népi kultúra továbbélését illetően. Őket a vegyeskar követte Józsa Eleonóra (zongora) közreműködésével. Az együttes hatvankét éve meghatározó szereplője Veszprém zenei életének. Hazai és nemzetközi sikerek, emlékezetes veszprémi kórusfesztiválok fűződnek a nevükhöz. Az alapítók közül Nagy Ferenc, Frici még mindig énekel. Őt és a Vokál legifjabb tagját egy színpadon látni különösen szívmelengető volt.
A hangverseny második felében a felvidéki vendégkórusok szereztek szép perceket. Tavaly, a galántani Kodály Napokon mindkét együttes elnyerte a Hangvilla különdíját, így magától értetődő volt, hogy az első veszprémi fesztiválra ők kapjanak meghívást. A Jónás Katalin vezette Peredi Nőikar 1997-ben egy hajdani gyermekkórus tagjaiból alakult meg, rá két évre pedig már Aranykoszorús minősítést kapott. A Kodály, Bartók, Bárdos Lajos, Balázs Árpád műveket szépen, tisztán, értőn szólaltatták meg Veszprémben is. A Szent Korona Kórus Ipolybalogról érkezett, ahol – egészen egyedi módon – a község templomának tornyát a Szent Korona másolata ékesíti. Előadásukban egyházi kórusműveket hallhatott a közönség Mekis Péter (zongora, orgona), Nagy Renáta (fuvola) és a csodálatos hangú, átszellemülten éneklő szoprán szólista, Híves Mária közreműködésével. A kórust Molnár Ottó és Pászti Károly vezényelte.
Végezetül – amint az egy fesztiválon illik – valamennyi közreműködő színpadra állt. Erőteljesen és ujjongón szólt a Tu es Petrus Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából, üdítően Kodály Zoltán Zöld erdőben című kórusműve, utolsóként pedig a fesztivál megálmodóinak hitvallását mintegy összegezve a Veszprémi Jelhang Bárdos Lajostól. Az Ambrózy Ágoston által írt szöveg ugyanis így ér véget: „Nyelvében él a nemzet, dalában él az ifjúság!”