Két székesfehérvári fiatalember a sétálóutcán klasszikusokat játszik. Hoffer Frigyes hegedülni tanul a zeneművészetin, Bélik Tamás brácsázni, kemény munka, mondják, napi 5–6 óra gyakorlás. De ez a zenélés, amit most csinálnak, hát ez pénzkeresés, magyarázzák, és igen vidámnak tűnnek, mert „jó közönség a veszprémi”, hálás zenehallgatók, megköszönik a muzsikusoknak az élményt.

Érdekes tapasztalatuk, hogy a gyermekek mennyire értik a zenét, felkapják a fejüket és néznek visszafelé a gyerekkocsiból, az anyák ilyenkor megállnak.

Több városban is játszanak, de Győrben és Fehérváron nagy a konkurencia, értékelik az utcazenei piacot, miközben hangszereiket a dobozaikba rámolják. Ebédelni indulnak, elégedetten, az útiköltségüket már megkeresték, és még előttük a délután.

„Valakinek hallgatnia is kell a zenét, nem játszhat mindenki” – tárják fel a nagy igazságot.

Hozzászólások

hozzászólás