A franciaországi Trianon Múzeum portása nem győz szabadkozni a magyar látogatók előtt, ő nem tehet semmiről, ő csak egy alkalmazott. Száz év után is erős érzelmeket ébreszt a hazánkra nézve végzetes és máig meghatározó trianoni békediktátum.

Mindmáig kibeszéletlen kérdés, miért szúrtak ki velünk a történelmi Magyarország területe kétharmadának elcsatolásával éppen azok a demokratikus nagyhatalmak, amelyek ma az emberi jogok és a demokrácia védelmezői.

Szűts István Gergely, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja. Fotó: a szerző

Szűts István Gergely, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja. Fotó: a szerző

Az első világháborúban vesztes Magyarország és a győztes antantszövetség hatalmai 1920. június 4-én írták alá Trianonban a békeszerződést. Igaz, hogy egy évig nem vett részt magyar küldöttség a trianoni tárgyalásokon? Hogyan vészelte át a történteket az a majdnem félmillió magyar, akiknek el kellett menekülniük a szülőföldjükről? Száz évvel Trianon után felbukkannak-e még új levéltári információk? Mi a különbség a hivatalos iratok és a sokáig nem publikált személyes feljegyzések, naplók között? – erről beszélgettünk Szűts István Gergellyel, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagjával. A történész szűkebb kutatási területe az elűzöttek, menekültek, vagonlakók. A Lovasi esték sorozatban róluk tartott előadást, azaz a békeszerződés társadalmi hatásainak alig ismert következményeiről.

Tudom, hogy a történészek feladata a neurózismentes diskurzus, mégis adódik a kérdés: miért bántak így el a magyarokkal a győztes hatalmak?

Mindent a maga idejében kell vizsgálni. Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja a vesztes Németország és a háborúban vele szövetséges Osztrák–Magyar Monarchia alapvető meggyengítése volt. Utóbbi esetében mindez úgy valósulhatott meg legkönnyebben, ha az amúgy is soknemzetiségű monarchiát a népek önrendelkezési ideája alapján új államokra osztják fel.

Ön a lovasi előadásában azt mondta, a győztes felek Magyarországot tartották felelősnek az első világháború kirobbanásáért és az okozott károkért, ezért szedték szét az országot. Engedékenyebb nemzetiségi politikával elkerülhető lett volna az első világháború és ennek következtében Trianon? Bár tudtommal éppen hogy háromnyelvű volt az élet anno, például a régi Újvidéken vagy Kolozsváron, a magyar mellett mindenki tudott szerbül, illetve románul, valamint németül.

A történelemben nincs olyan kategória, hogy mi lett volna ha. Tény, hogy a XIX. század második felétől a nemzeti tudat ébredését élték a népek monarchiaszerte. Mindenki saját nemzeti államra vágyott. Az Eötvös József-féle 1868-as nemzetiségi törvény a maga idejében kifejezetten megértő volt a kisebbségi igények iránt. Azonban az idő haladtával mind a magyar állam nemzetiségi politikája, mind a nemzetiségi követelések nagyot változtak. Már nem csupán nyelvhasználatra, hanem önálló államra vágytak a vérmesebb román, cseh és szerb politikusok. Ahogy előadásomban is mondtam, az 1910-es népszámlálás szerint Horvátországgal együtt mindössze 48 százalék volt a magyarok aránya, Horvátország nélkül pedig 54 százalék a Magyar Királyságon belül. Tehát, alig volt többségben az önmagukat magyaroknak vallók aránya. Számos olyan vármegye volt, ahol többségben éltek a nemzetiségek. A háború csak felgyorsította ezt a folyamatot. Egyes cseh és román politikusok szinte folyamatosan jelen voltak Párizsban, Londonban, és természetesen kiváló kapcsolatokat alakítottak ki az antanthatalmak diplomatáival, döntéshozóival. Céljuk a monarchia felszámolása és az önálló nemzetállamok létrehozása volt. Itt már nem nagyon lehetett volna tárgyalni nyelvi vagy kulturális kedvezményekről. Önálló államokat akartak, amelyeket a háború alakulásától függően az antanthatalmak is egyre inkább, igaz eltérő módon támogattak.

Adódik a kérdés, hol volt a magyar diplomácia? Hogy történhetett, hogy egy évig Magyarország képviselője nélkül húzgálták a magyar határokat?

1918 végén megszűnt az Osztrák–Magyar Monarchia, megalakult a Károlyi-kormány, majd megindultak a román, a szerb és a cseh csapatok Magyarországra. Kaotikus helyzet alakult ki mind a politikában, mind a közéletben. Nem volt olyan kormány, amit elismertek volna az antanthatalmak, gondoljunk csak a Tanácsköztársaság 133 napjára, ezért csak 1919 decemberében kapott meghívót a magyar kormány a béketárgyalásokra.

Valóban Károlyi Mihály felelős Trianonért, ahogyan egyes jobboldali véleményformálók állítják? Ha Károlyi nem oszlatja fel a hadsereget, akkor megmenthették volna az országot a szétdarabolástól?

Nem tudhatjuk. Mindenesetre nem lehet mindent Károlyi nyakába varrni, ám az feltételezhető, ha lett volna hadsereg, akkor talán lehetett volna korrigálni a határokat, lehetett volna kedvezményeket elérni. Ahogy az előadásban is mondtam, azt látni kell, már 1918-ban nagyjából megvoltak azok a területek, amelyeket később a leendő Csehszlovákia és Románia kapott meg.

Mit tudnak ma a nyugat-európaiak a magyarok szempontjából végzetes és máig meghatározó tragédiáról? Megkockáztatom, hogy néha mintha az anyaországiak se sokat tudnának, hiszen a szocializmusban tabutéma volt itt és a határon túl is.

A Magyar Tudományos Akadémia Ablonczy Balázs által vezetett Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjának egyik fő célja, hogy kutatásai eredményeit angol nyelven is publikálja. Így remélhetőleg nemcsak a nyugat-európai és tengerentúli történész szakma, hanem az ország, a térség történelme iránt érdeklődők kíváncsiságát is felkelthetjük Trianon témája iránt. Természetesen a magyar nyelvű publikálás, előadás is fontos, hiszen a sokáig tabusított Trianonhoz, mint traumatikus eseményhez egy csomó tévhit, legenda kapcsolódik. Ablonczy Balázs fel is dolgozta ezeket a Trianon-legendákat, azokat az ismert és kevésbé ismert mítoszokat, amelyek a közbeszédben hosszú évtizedek óta keringenek Apponyi személyétől kezdve az utódállamok hajózással kapcsolatos intrikáiig.

Vagonlakók. Fotó: Fortepan

Vagonlakók. Fotó: Fortepan

Kanyarodjunk vissza a szűkebben vett kutatási területéhez! Mennyire sikerült integrálódniuk a trianoni menekülteknek az anyaországba?

1918 és 1924 között több mint 400 ezer személy menekült át az utódállamokból Magyarország területére. E hatalmas népességtömeg elhelyezése komoly problémát okozott a magyar államnak, ennek következtében több ezren sokáig kénytelenek voltak barakktelepeken és vagonlakásokban, komfort nélküli fabódékban, átalakított járványkórházakban élni. Az áttelepült egykori tisztviselőknek, állami alkalmazottaknak, orvosoknak, postásoknak, vasutasoknak majd mindent hátrahagyva kellett elhagyniuk szülőföldjüket, állomáshelyüket. Így Magyarországra érkezve se lakással, se munkával nem rendelkeztek. Elkeseredésükben egyes menekültek a saját kezükbe vették ügyüket, és járták a városokat, keresték az üres lakásokat. Az sem volt ritka, hogy a városházán feljelentették az üresen álló házak tulajdonosait, a nagy házban magányosan élő embereket, ami óhatatlanul is kölcsönös feszültséget szült a menekültek és az itt élők között. Azonban ezek voltak a ritkább esetek, a magyarországi lakosság többsége igyekezett segíteni a határon túlról érkezett honfitársait.

Milyen kutatható anyag áll rendelkezésre? Kideríthető-e valaha is pontosan minden részlet?

Hatalmas munka ez, hiszen több mint 400 ezer személyről van szó. Mélyfúrásokat tudunk csinálni. Én elsősorban Miskolc, Szombathely, Gyula levéltári anyagából dolgoztam az utóbbi időkben. Veszprémben is voltak vagonlakások egy ideig a vasútállomáson, itt is telepedtek le, de nem olyan nagy arányban mint a fővárosban, illetve a határhoz közeli nagyvárosokban. Engem a személyes emberi történetek érdekelnek inkább, mint a nagy diplomáciai események. Ha a források lehetővé teszik, kiválasztok egy-egy kis közösséget, családot vagy egy személyt és az ő sorsukon keresztül igyekszem feltárni, mit jelentett a menekültkérdés 1918 után. Legutóbb egy erdélyi pap történetét írtam meg, név szerint Lajos Balázs római katolikus káplán hányattatásait a világháború után Csíktapolcától Szegeden át Radnalajosfalváig. Az ő esete tanulságos történet arról, hogy a menekülés, repatriálás, hazatérés nem egyenes vonalú történet, számtalan tényező alakította, és olykor többirányú is lehetett.

Almásy László gróf igazolványának részlete

Almásy László gróf igazolványának részlete

Kezébe került-e olyan érdekes adat, amely az ön számára is kuriózum?

A szombathelyi kollégák hívták fel például a figyelmemet a magyar sivatagkutató, Almásy László gróf állampolgársági kérelmére. Az Oscar-díjas, Az angol beteg című film révén a legismertebb magyarok egyike az ausztriai Borostyánkőn született, s miután azt elcsatolták az országtól, néhány évvel később 1922-ben Magyarországra települt. Az ő állampolgársági kérelme például egy érdekes irat. Emellett még megemlíthetem példának azt az esetet, amikor a bánsági Kevevára, szerbül Kovin állomásának összes alkalmazottja, 17 fő egyszerre hagyta ott állomáshelyét, feltehetően kényszer hatására és települt át Magyarországra. Minden menekült története egyedi, de természetesen léteznek olyan általános jelenségek, amelyek alapján elmesélhető a magyar közvélemény körében ma is alig ismert trianoni menekültkérdés.

Hozzászólások

hozzászólás