A négy elem címmel Gerhes Gábornak nyílt kiállítása a Csikász Galériában a Múzeumok Éjszakáján. Gerhes konceptualista műveivel az örök érvényűnek hitt állítások értelmetlenségét hirdeti a maga abszurd, ironikus módján. Munkái szeptember 9-éig láthatók Veszprémben.

Voltaképpen humorosnak is nevezhetnénk Gerhes Gábor munkáit, ám tónusai egyre sötétebbé váltak az évek során – fejtette ki Fenyvesi Áron művészettörténész a kiállítás megnyitóján. – Gerhes Gábor a magyar konceptuális fotóművészet legfontosabb és legismertebb képviselőinek egyike, aki az 1980-as évek vége óta meghatározó jelentőségű képzőművész. Bár Gerhest legtöbben fotósként ismerik, pont az elmúlt egy évtizeddel fémjelezhető tevékenysége kapcsán állíthatjuk róla, hogy mára már ugyanolyan markánsan tárgylétrehozó, mint fényképező-képzőművész is: szobrok, objektek, kisplasztikák és installációk szerzője.

A Csikász Galériában koncentrált válogatás látható a művész utóbbi években készült munkáiból. A művek nagy része a Nemzetközi Műkritikusok Szövetsége (AICA) által az év kiállításának nevezett 2013-as Trafó Galéria-beli Neue Ordnung, valamint a 2015-ben és 2016-ban a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban megvalósult nagy sikerű Jelentés anyagából került ki, kiegészülve újabb alkotásokkal, amelyek közül néhány a nagyközönség számára most lesz először látható. A június 24-i megnyitón a művész nagy érdeklődéssel kísért tárlatvezetést tartott.

A kiállításon látható ez a festmény is

A kiállításon látható ez a festmény is

Gerhes Gábor a kiállítást megelőzően exkluzív interjút adott a Veszprém Kukacnak, amiben művészetének „elemeiről” faggattuk.

Kiállításának címe, A négy elem tulajdonképpen idézet Hitler kedvenc festőjétől, Adolf Zieglertől. A totalitárius, klasszicista giccs stílusában megfestett A négy elem triptichon volt az a stílus, amit a nácik szembeállítottak a modern, az általuk „elfajzottnak” tartott művészettel. Ezen a kiállításán látható ennek a giccsfestménynek az ön által elkészített parafrázisa, az eredeti kontextusából kiszakított, új kontextusba helyezett ironikus újrafeldolgozása. Miért fontos önnek ez a festmény? Időnként vissza kell térni hozzá és jól szemügyre venni?

Az egészben elsősorban az a mechanizmus érdekelt, ahogyan egy ideológia képviselőjévé válik egy művészetnek nevezett, rendkívül egyszerű giccskép. Annyira népszerű volt Zieglernek ez a festménye, hogy több ezer képeslapot nyomtak belőle, de még egy gigászi gobelinképre is felkerült az 1938-as Velencei Biennálé német pavilonjában. Rajta keresztül megfigyelhető, milyen az, amikor felülről vezénylődik egy művészet-szemléletmód. Ziegler nem csak Hitler kedvenc festője volt, de ő volt a német birodalom első számú kurátora is, ő döntötte el, milyen formában nyilvánuljon meg a náci ideológia művészeti irányultsága.

Ez a mostani veszprémi kiállítása tulajdonképpen válogatás a korábbiak anyagából, köztük a Neue Ordnung címűből. Miféle új rendről beszélnek a művek?

Bármilyen új rendről. Minden hatalom új jelentéssel tölti meg a kifejezéseket. Minden kornak megvan a saját jelentésteremtő mechanizmusa. Van egy gigantikus munkám, ami 54, üveglapra festett kifejezést tartalmaz, egy csomó elhasznált lelkesítő, magasztos szót, amit a politika használ, amelyek a hatalmi kommunikáció alapelemei, és amelyek tetszőlegesen kombinálva tetszőleges ideológia szolgálatába állíthatók. Ezeknek a szavaknak a tartalma a környezetünk hatására bennünk születik meg. A hit például mindenkiben más gondolatsort indít el. Ugyanakkor minden rendszerben van a fogalmaknak egy közhelyes tartalma, amivel előszeretettel visszaélnek.

A megnyitó közönsége

A megnyitó közönsége

Az esztétikai mellett fontos az etikai és politikai dimenzió is a munkáiban?

Munkáimban az egyén és a hatalom viszonyával foglalkozom a fikció vagy a konkrétumok szintjén. Vagy akár a kettőt összekeverve, sőt még el is bizonyítva a dolgokat. Végig benne van, hogy vagy komolyan vesszük, vagy nem, vagy állítunk vagy tagadunk.

Elidegenítő effektussal dolgozik? Verfremdungseffekt, mint Brechtnél?

Abszolút. Ez a műfaj megengedi, hogy az ember ellentmondásokba keveredjen akár saját magával is. Felvet olyan dolgokat, amiket konkrét realitásnak is vehetünk, de lehet az egésznek a karikatúrája is.

Érdekesen játszik azzal az emberi tulajdonsággal, hogy az agyunk valójában nem tudja megkülönböztetni a valóságot a fikciótól. Minden valóságként rögzül.

Nincs hazugság, csak a rémület marad”, mondta Pascal, ezt ki is írtam a falra.

Sokszor alkalmaz fotót a munkáiban, méghozzá inkább megkonstruált, mint talált képeket, hogy a műhelytitkokról is beszéljünk.

A fotó jó médium a saját szigoraival. A festészet megenged olyanfajta fogásokat, amit a fotó nem. A fotó médiuma rengeteg korlátot állít, miközben a festő azt fest, amit akar. Nekem tetszik a fotó köztessége, hogy nem közvetlenül kell foglalkoznom az anyaggal, ami sokszor riasztana is, mert maga az anyag nem érdekel.

Konceptualista művésznek szokták nevezni. Ez elfogadható?

Legyen, de nem ragaszkodom hozzá, már annyira elhasznált definíció. Nem tudom, hogy konceptualista művésznek lenni valami formalista, öregemberes dolognak számít ma már? Vagy netalán progresszívnak? Ezek a definíciók nem nagyon izgatnak. Az biztos, hogy a dolgok tartalmi oldalról való megközelítése érdekel jobban.

Marina Abramovic nyilatkozta egy interjúban, hogy egy művésznek egy, legfeljebb két nagy ötlete lehet. Ezt tanulta a tanárától, Krsto Hegedusic mestertől. Abramovicnak a testével való alkotás a nagy ötlete. Ön mit tart élete nagy ötletének?

Még nem jött el. (Nevet.) Blikkfangos idézgetni az ilyen történeteket képaláírásban, de a fene tudja, igazak-e.

Budapest mellett Balatonalmádiban él. Almádi mennyire része az életének és a művészetének?

Egyre fontosabb helye van, tíz éve vagyunk Budapest mellett itt is. Éppen eszembe jutott a kiállítás rendezgetése közben, hogy ezeket a textileket Veszprémben vettük, almádi üveges vágta a képek üvegét. Egyre jobban ide pozicionáljuk magunkat a feleségemmel, csak hát itt más a ritmus, más a lépték, mint Pesten. Másmilyenek az ingerek. Én meg olyan vagyok, hogy nem hiszek a látványos „elmélyülésben”, „visszavonulásban”, nekem a határidő a múzsám.

Hozzászólások

hozzászólás