Nem kell ahhoz kézilabda professzornak lenni, hogy leíródjon és kimondasson, mert egyébként igaz: a bajnokcsapat, a „kékek” egyértelmű esélyesei a vasárnapi veszprémi derbinek. Ezt az elmúlt tíz évben egyszer sem kellett leírni, mert nem így volt, hanem ellenkezőleg. De most igen. Ezért kell a Fair Play szellemében elismerni.

Ez nem azért van így, mert tegnap Tatabányán kikapott a Telekom Veszprém. Inkább azért, ahogyan vesztett. Így még azt is ki kell mondani: ezt az önbizalomtól duzzadó Szegedet a mostani Veszprém csak szívvel-lélekkel, elképesztő akarattal és a telt házas aréna szurkolótáborának hatvanperces, szűnni nem akaró hangorkánjával tudja csak legyőzni. Ha a játékosoknak lesz hozzá lelki és fizikai ereje. Mert úgy tűnik, bizony fogytán van mindkettő…
A másik oldalon viszont a Mister nagyon összerakta a csapatát. Van filozófiájuk, felépített játékrendszerük – és nemzetközi klasszisaik is hozzá, mert most jól igazoltak. Ráadásul náluk kézilabdázik a két legtehetségesebb magyar fiatal is, Bánhidi Bence és Bodó Richard, akik egyre inkább kezdenek világszínvonalon teljesíteni. Összehangolt, tudatos a védekezésük, és többféle csapásmérésre képes a támadójátékuk. Tudnak lerohanni, kintről átlőni, beállóból bénítani, egy az egyeket lejátszani és megnyerni. Röviden fogalmazva: játszanak!
A Telekom Veszprém kézilabdázói szintén rendelkeznek a vetélytárshoz méltó, hozzájuk hasonlóan kiváló kvalitásokkal. Méghozzá mindenben, ami a sikerhez, a győzelemhez kell a pályán. Csak most szét van esve minden a rekordbajnoknál. Ez főleg az utóbbi három év koncepciótlan, szakszerűtlen hozománya.
Vasárnap a spanyol kézilabda-iskola díszelőadása lesz látható az arénában. A kispad előtt álló szakvezetők vetélkedője is lesz ez az összecsapás .Az egyiken a világbajnok professzor, Juan Carlos Pastor ül hihetetlen tudással és felkészültséggel, a kidolgozott, felépített taktika kérlelhetetlen betartásával. A másikon a szárnyait bontogató David Davis. Ha úgy tetszik, ez mester és tanítványa küzdelme is egyben.
A fenti megközelítésből nézve a MOL Pick Szeged legyőzése most bravúrnak számítana! Szárnyakat, erőt, hitet adhatna a folytatáshoz. Szükség is lenne rá. Merthogy itt az elmúlt másfél évben sok minden történt.
Például Csik Zoltán kénytelen volt kilépni az ismeretlenség homályából. Az első sajtóbeszélgetésen még elmondta, hogy ő sem képben, sem hangban nem kíván a médiában megjelenni. A másodikon viszont már mint a zrt. vezérigazgatója szólt az újságírókhoz. Elmondta, hogy ezt a klubot rövid időn belül kétszer kellett megmenteni a pénzügyi csődtől, de már minden rendben van. Viszont a szakma nem az ő kezében van. Nála csak a kassza kulcsa található, és ő nagyon keményen tud alkudni. Viszont elvárja a bajnoki cím visszaszerzését, a Magyar Kupa megvédését, valamint a Final Fourba jutást.
Csik Zoltánra nehéz örökség szállt, amikor a tulajdonos ideküldte. Örökölt milliárd fölötti adósságot, rengetegbe kerülő edzőt és játékosokat, nem csupán szakmai szempontok alapján kiválasztott és vásárolt kézilabdázókból kialakított, nagy létszámú keretet, amelyhez a jövő év nyarától újabb játékosok érkezhetnek, a lejárt szerződésűek távoznak a csapattól.
A vezér rendet jött rakni a sokak szerint a világ második leggazdagabb klubjához, de arról biztosan nem volt szó, hogy rá maradnak a szakmai döntések is. Pedig még szinte nem is pattant a labda, és már döntéskényszerbe került. Leváltani Ljubomir Vranjest, megbízni Gulyás Istvánt, majd kinevezni David Davist. Mindezt egy hét alatt. És újra kimondani a kamerák pergőtüzében, mi a hármas elvárás a csapattól.
Csakhogy ezek a döntések már az ő felelősségét jelentik. Szakmailag egyedül maradt, csak súgói vannak… Erre hosszú távon nem épülhet egy több mint hárommilliárd forintos költségvetésű klub jövője. Merthogy az általa kinevezett sportigazgató mandátuma is csak a jövő év június 30-áig érvényes.
Ami viszont biztos: van erős keret, új edző és pénz, amennyi éppen szükséges. Amire szükség van, az az egyértelmű jövőkép. Egy hosszútávon dolgozni tudó, nyelveket beszélő, nemzetközi elismertséggel rendelkező, a szakmát kifogástalanul értő, a klubot összefogni és menedzselni képes vezető, mert sok mindenben lemaradtunk,főleg az európai riválisokkal szemben. A Szegeddel egyelőre csupán lépéshátrányban van a klub, amire negyven éve nem volt példa. A dél-alföldi csapat szinte mindenben utolérte a Veszprémet. A klubtörténelem szerint, amikor váratlan vereség, pontveszteség érte a csapatot, mint például annak idején Ózdon, vagy Győrben, de említhető hazai pályán elszenvedett kudarc a Dunaferrtől, vagy éppen a Szegedtől (legutóbb is) és még nagyon-nagyon régről, az Elektromostól, akkor bizony bajnoki cím nélkül maradt a Veszprém.
Már csak ezért sem mindegy, hogy ki nyeri a vasárnapi Veszprém–Szegedet!
Azt is nagyon sokan felvetették a tatabányai mérkőzés után, hogy miért ült a kispadon Sevinger Zsolt, a klub egyik vezetője és hol vannak az orvosok? Erre is megvan a válasz, ami kissé meglepő és furcsa döntés, de ez most nincs a legfontosabb problémák között.

Donát Tamás

 

Hozzászólások

hozzászólás