Az öcsém heveny dühében nősült meg. Mária, az állami gondozásban felnőtt lány nem feküdt le vele, csak az esküvő után. De, mint kiderült, elsősorban nem is az öcsémet szerette, hanem a családunkat, a családba akart bekerülni.

Mária nagyon szorgalmas, nagyon tiszta volt. Már-már rögeszmésen. A tisztaságmánia nekem azóta intő jel. Anyám is nagyon tiszta volt, de ő másért. Ő az erdészeti államtitkár lányaként arra készült, hogy parancsolnia kell, ellenőrizni a cselédeket. Volt ilyen szakkönyve is. Hát istenem, közbeszólt a történelem… De a tisztaságkövetelmény megmaradt. Számomra kevésbé.

Nos, tehát Mária és az öcsém enyhén szólva sem egyeztek. Az öcsém csak kefélni akart, s ha nem kapta meg otthon, megkapta máshol. Nagy botrányok voltak. Mária is felbátorodott. Szerelmes lett egy szélhámos, aljadék alakba. Kimaradozott éjszakára is. Az öcsém agresszív ember. Egyszer egy ilyen reggeli hazaérkezés után ki akarta dobni a hetedik emeletről, de végül „csak” annyira megverte Máriát, hogy kórházba kellett szállítani, és a kórház kötelezően feljelentést tett. Én intéztem el nagy nehezen, hogy visszavonják a feljelentést.

Elváltak később, de Mária sógornőm visszakerült a családba.

Történt, hogy német udvarlóm testvére megözvegyült, és ellátogatott hozzánk. Mária éppen vasalt az ablak előtt, mert a kapcsolatunk nem szakadt meg attól, hogy elváltak. A Stefán pedig a piros Opel cabriójának dőlve pózolt behúzott hassal, igen nyalka férfi benyomását keltve. Volt akkoriban egy panziónk. Megkértem a fiam, hogy a franciaágyas szobát adja Stefánnak, úgy sincs vendég.

Stefán és Mária hamarosan összeházasodtak. Így lett kétszeres sógornőm. A holland határ közelében laknak. Nemrég Mária itthon járt. Csak úgy próbaképpen, hogy kitapasztalja, lehet-e itthon is élni?  

Domján Gábor

 

Hozzászólások

hozzászólás