Összesen valamivel több, mint 21 ezer aláírásgyűjtő íven mintegy 190 ezer aláírást adott le pénteken délelőtt Kész Zoltán a Nemzeti Választási Irodában az általa kezdeményezett, az állami bérplafonnal kapcsolatos népszavazás kiírása érdekében. A független országgyűlési képviselő a Veszprém-kukacnak adott interjúban nemcsak a népszavazásról, hanem a konzervativizmusról, az igazi polgárságról és a kiegyezés lehetőségéről is beszélt.

– Mit vár ettől a népszavazástól? Ne tartson tiszteletlennek, de tényleg úgy gondolja, hogy egy népszavazás változtathat bármin is?

– Még nem volt példa arra, hogy egy független képviselő kis híján 200 ezer aláírást összegyűjtsön. Büszke vagyok erre a kezdeményezésre, az eredményre, és köszönöm mindazoknak, akik segítettek ebben. Arra különösen büszke vagyok, hogy a választókerületemben is több mint hétezer aláírás gyűlt össze.  A Lopásgátló népszavazás másik, az állami termőföldek elidegenítését tiltó kérdésében pedig a június 28-ai leadási határidőig biztosan meglesz a szükségesnél jóval több aláírás. (A törvényi előírás szerint 200 ezer érvényes aláírás esetén kötelező kiírni a referendumot, 100 ezernél több aláírás esetén pedig az Országgyűlés határoz a kiírásról a szerk.) Bízom benne, hogy nem a kopaszok fogják megszámolni a választási irodában az aláírásokat. Nagyon fontos ez a népszavazás, hiszen a média mindennap újabb korrupciós ügyektől hangos. Kitől várjuk, hogy kiderítse ezeket a bűncselekményeket? A Polt-féle ügyészség úgy működik ebben a rezsimben, mint egy őrző-védő cég. Tőlük nem várhatunk megoldást. Egyedül a népszavazás segíthet. A nép még kimondhatja, nekünk elegünk van az Orbán–Habony rezsimből.

– Akár kormányváltás is lehet a vége ennek a népszavazásnak?

– Konkrétan nem, de kifejezheti a kormányváltó hangulatot, azt, hogy elegük van az embereknek a korrupciós ügyekből. Jártam az országot az aláírásgyűjtés folyamán, nagyon sok helyen voltam, olyan a hangulat most az országban, hogy bármit aláírnak, ami a kormány ellen van.

– Meglepő, amit mond, mert eddig úgy tűnt, annak ellenére, hogy nyilván nincs senki, aki helyeselné a korrupciót, amikor erről nyilvánosan állást kellene foglalni, akkor szorongani kezdenek az emberek, hogy mi lesz az ő életükkel, az állásukkal, a gyerekeik pályafutásával.

– Ez az egyik legnagyobb bűne ennek a rezsimnek: olyan félelmet generál, hogy tényleg vannak emberek, akik nem mernek véleményt mondani, nem merik aláírni a Lopásgátló népszavazási kezdeményezést, mert például közalkalmazottak, köztisztviselők. Vagy aláírják, de előbb körülnéztek, látja-e valaki. Borzasztó, hogy itt tartunk 2016-ban, a 21. században. A másik oldalon viszont az is igaz, hogy egyre több embernek nyílik ki a szeme, egyre többen jönnek rá, hogy nem a Facebookon kell forradalmárnak lenni, nemcsak kommentelni kell, hanem élni kell a népszavazási lehetőséggel, kimondani, amit gondolunk. Volt már erre példa, Veszprém is megmutatta 2015. február 22-én, hogy az emberek merték vállalni a véleményüket.

– Mi bizonyítható a médiában megszellőztetett korrupciós ügyekből? A Fidesz gyakori válasza, ha korrupcióval vádolják őket: forduljanak bírósághoz. Van folyamatban olyan korrupciós ügy, amellyel bírósághoz fordult bárki is?

2– Rengeteg ügy van bíróságon. Csak nézzük meg, rendőrségi szakaszban van például a veszprémi ISZSZ (Intézményi Szolgáltató Szervezet) korrupciós botránya, amely szerintem az egyik legnagyobb a város történetében. Ha az ügyészség nem emel vádat, nem viszi tovább bírósági szakaszba, akkor elég nehéz nekünk, ellenzéki képviselőknek bármit is tenni. Sokszor bizonyítékok semmisülnek meg. Nézzük a másik veszprémi kötődésű ügyet, az Új Nemzedék Központ kapcsán kialakult botrányt: véletlenül eláztak a dokumentumok. Annyira sok véletlen történt az elmúlt hat évben az országban, hogy ha statisztika készülne róla, hány ügy semmisült meg így véletlenül, vezetnénk Közép-Európában. Miközben a Fideszhez kötődő ügyvédek vagy a gazdasági holdudvar tagjai Uruguayban vásárolnak luxusingatlanokat, olyan országban, amelynek nincs kiadatási egyezménye Magyarországgal.

– Ezt tudja konkrétan?

– Hogyne. Tele volt vele a média, a múlt héten robbant ki az uruguayi történet.

– Nem érzi magát egy kicsit magányosnak függetlenként? Mit szól Schiffer Andrásnak az LMP-társelnökségről való lemondásához? Ő azt nyilatkozta, nincs meg az a szellemi erőtér, amely lehetővé tenné az ellenzéki áttörést. Válságban a magyar ellenzék?

– Tiszteletben kell tartani a véleményét, de a lemondása nem jelenti az ellenzék végét. Én nem érzem magam magányosnak független országgyűlési képviselőként. Nagyon sok ember keres meg, nem csak a választókerületemből. Kérik a segítségem, ötleteket adnak, bejönnek az irodába, de mi is járjuk a falvakat. Bármilyen kérdést minisztériumi szintre tudunk emelni. Egyfajta kooperációban vagyunk azokkal az ellenzéki erőkkel, amelyek annak idején segítettek nekem a választás folyamán. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben azonosan szavazunk. Volt, amikor én a kormányoldallal együtt is szavaztam. A lelkiismeretem tiszta, mindig szakmai szempontból próbálom nézni a dolgokat.

– Meddig terjed a határa a függetlenségének? Ha létrejönne egy új párt, amelynek az értékrendjével egyetértene, ahhoz hogyan viszonyulna?

– Megígértem a választóimnak, hogy független maradok. Ezt megtartottam. Hogy mit hoz a jövő, ez egy érdekes kérdés. Sok beszélgetésen vagyok túl, csak az elmúlt három hónapban olyan vendégeim voltak itt Veszprémben nyilvános eseményeken, mint Gémesi György, Sándor Mária vagy Tétényi Éva. Mind a hármukat nagyra tartom, a politikai spektrum teljesen más oldalairól, de sok mindenben hasonlók az értékeink, a gondolkodásunk. Én olyan világban hiszek, amelyben nem ez a feudális, félfeudális rendszer működik, mint most a kormánypártoknál, hanem dialógusok alakulhatnak ki, ahol értékek mentén beszélgetünk, vitatkozunk. Most például számomra nem nyilvánvaló, hogy egy fideszes oktatáspolitikus mit gondol az oktatásról, mert csak nyomja a gombot, de nem nagyon érvel. Senkivel nem vitáznak. Ezek nem politikusok, hanem pártkatonák, akik Orbán Viktort és Habony Árpádot képviselik, és nem a választóikat.

– Amikor önt megválasztották, a józan észre esküdött föl, arra vállalkozott, hogy egy normális Magyarországért dolgozik, ahol szót értenek egymással az emberek, pártállástól, világnézeti különbségektől függetlenül. Még mindig lát erre esélyt?

– Én azt hiszem, ha sokat beszélgetünk erről, akkor elő fog jönni 106 olyan hiteles, közmegbecsülésnek örvendő ember, aki elindul a különböző választókerületekben, és le tudja győzni a Fidesz jelöltjét.

– Elég lesz az?

–  Persze, hogy elég. Matematikailag akár egy laza szövetséggel egy ilyen formáció legyőzheti a Fideszt. Miért ne?

–  Nem érzi szélmalomharcnak, amire vállalkozott?

–  Ha így érezném, nem csinálnám. Azt mondtam a feleségemnek, amikor elindultam a választáson, nekünk itt változtatni kell 2018-ig. Ebben az első lépés a veszprémi volt,  a kétharmad lebontása, ez sikerült. A második lépés egy olyan ügynek az előrevitele, mint például a Lopásgátló népszavazás. Egy ügy mentén kell elkezdeni szövetségeseket keresni az ellenzéki oldalon.  Bízom benne, hogy 2017-ben, a kiegyezés 150. évfordulóján egy új kiegyezés, megegyezés jön létre az ország polgárai között, illetve a társadalom és az ellenzéki politikusi körök között, és megnyerjük a választást.

– Norvégiában járt a közelmúltban, Olemic Thomessen parlamenti elnökkel is találkozott. Hogyan látják a norvégok Magyarországot?

7– Erről sokat tudnék beszélni. Egy konferencián voltam, de emellett személyesen találkozhattam a norvég parlament elnökével. Olemic Thomesson a helyi konzervatív párt tagja. Megjegyzem, amit itthon látunk az önmagát konzervatívnak mondó kormánypártnál, annak köze nincs a valódi konzervativizmushoz, hiszen az nem a feudális, de nem is a kommunista rendszer személyi kultuszát visszahozó, centralizáló, urizáló, nepotista, paternalista valami. Az egyéni szabadságot támogatja, a szabad piacot és egy csomó olyan dolgot, amitől Orbán Viktoréknak feláll a szőr a hátukon. Tavaly októberben meghívtak a brit konzervatív párt éves nagy kongresszusára. Egyedüli politikusként Magyarországról én adhattam elő, ami elég nagy kritika a jelenlegi kormánypártra nézve, amely konzervatívnak hirdeti magát. Hogyan látnak bennünket külföldön? Rettenetesen. Azt látják, hogy Orbán Viktor Putyin bábja, egyfajta troll szerepet játszik az Európai Unió szétszedésében. Decemberben az Amerikai Egyesült Államokban ugyanezzel a kritikával találkoztam. Számomra pedig a polgárság azt jelenti, amit Márai Sándornak, s nem azt, amit a Fidesznek és a holdudvarának, mondjuk G. Fodornak. Nálam a polgár visszaad a környezetének és nem elvesz tőle. Ha Márai látná azt a nagyméretű harácsolást, ami itthon folyik, forogna a sírjában.

– Nem téveszthető szem elől, hogy Orbán Viktor pozíciója itthon megerősödött a migránsok elleni harca folytán. Ön szerint mi lehetne a menekültválság megoldása?

– Amikor Putyinnal találkozott Orbán Viktor, miért nem kérte meg arra, hogy Szíriában ne bombázza azokat a békés városokat, ahol nincs jelen az Iszlám Állam? Ha így tett volna, akkor talán nem lenne ennyi menekült Európában. Visszatérve az alapkérdésre, ez nem Magyarországnak, hanem Európának, mint kontinensnek a problémája. Tegyük a kezünket a szívünkre, hány olyan menekült van, aki azzal a szándékkal indult el, hogy Magyarországon telepszik le? Két népszavazás lesz Magyarországon ősszel, úgy szoktam fogalmazni, az egyik Habony Árpádról szól, a másikat meg ő találta ki. Akinek tetszik a Fidesz-rendszer, az menjen el a kvótás népszavazásra és értsen egyet Orbán Viktorral és Habony Árpáddal. Akinek nem tetszik a Fidesz-rendszer, az meg menjen el a Lopásgátló népszavazásra, és nyilvánítsa ki, hogy nem ért egyet ezzel a kormánnyal. Szerintem az embereknek a kétharmada nincs megelégedve a jelenlegi kormánypárt munkájával.

– Ön hangsúlyozni szokta, hogy a migránskérdés másodlagos hazánkban.

– A felmérések szerint sokkal nagyobb problémák vannak. Például a korrupció, a gátlástalan lopás, az oktatásügy, a lerongyolódott egészségügy. Konzerválódik a szegénység, mélyül a szakadék az emberek között. Tanár voltam 14 évig, látom, azzal, hogy 16 éves korra vitték le a tankötelezettséget, a közismereti tárgyak hiánya a szakiskolákban olyan szinten becsatornázza a gyerekeket egy szakmára, hogy onnan nem tudnak kivergődni egy életen keresztül.

– Nem jut néha eszébe, hogy kellett ez a képviselőség magának? Jobb lenne ülni a tévé előtt és nézni, hogy a politikai pártok éppen milyen cirkuszt rendeznek, miközben minden megy tovább a maga útján, és le van ejtve, hogy mi lesz az utánunk jövőkkel?

9Nem, semmiképpen. Többször elmondtam már a személyes sztorimat. Azért vágtam bele a politizálásba, mert emlékeztem rá, mit mondtam 16 éves koromban, a rendszerváltás idején, amikor Amerikában jártam fél évig középiskolába. Georgiában tanulva, Martin Luther King emlékére el kellett mondanunk, hogy mi az álmunk. Nekem az volt az álmom, hogy az én gyerekeim, ha 16 évesek lesznek, akkor szabad országban éljenek Magyarországon és nem másutt. A nagyfiam a jövő héten lesz 15, de még most sem érzem, hogy olyan országban élne, amilyent megálmodtam neki. Én szeretem Veszprémet, szeretem Magyarországot, és nem akarom, hogy még egymillió ember elmenjen innen, hanem hogy visszajöjjenek, itt lássák a boldogulásuk lehetőségét. De ehhez az kell, hogy sok tettre kész ember kiálljon és beszélgetni tudjon arról, hogyan látja a világot, és képes legyen együtt dolgozni ennek megvalósításáért. Egy normális Magyarországért.

 

Kész Zoltán is kint szurkolt Kölnben Veszprém kézilabdacsapatának. „Végigordítottam mind a két mérkőzést” – mondta. A BL-döntőben a lengyelektől elszenvedett vereségről ezt nyilatkozta: „A játékosoknak fáj ez a legjobban. Le kell vonni a tanulságot és a következő célokra koncentrálni. Meg kell verni Szerbiát a válogatott mérkőzésen, és jövőre úgy kell nekimenni a BL-nek, hogy megnyerjük. A miénk a világ egyik legjobb csapata és a legjobb szurkolótábor. Ötezer-nyolcszáz veszprémi volt kint Kölnben, nagyon jó volt a hangulat a döntő utolsó 13 percéig. Vasárnap a kölni dóm előtt pedig zseniális volt a magyar szurkolók találkozója, piros volt tőlünk a tér.”

Hozzászólások

hozzászólás