A katona énekel jószántából, de énekel parancsra is. Mindkettőre hallhatott példát, aki részt vett az első nagy világégésre emlékező lemezbemutató koncerten a Veszprémi Petőfi Színház nagytermében csütörtökön.

2014–2018-ban az I. világháború centenáriumára emlékezünk. A XX. századot nagyban meghatározó történelmi esemény százéves évfordulója alkalmából városunkban is  megalakult az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, amelynek emlékállító és emlékőrző tevékenységét már eddig is egy sor ünnepélyes megemlékezés, kiadvány, konferencia, valamint kiállítások, pályázatok és túrák jelzik. A csütörtöki színházi esten a magyar katona sorsát, hősiességét demonstráló dalokból és zenékből szerkesztett CD anyagát mutatták be.

szinház1

Kruppa-Jakab Éva

A katonás pontossággal este 6-kor kezdődő program nyitányaként Kruppa-Jakab Éva népdalénekes előadását hallgathatta meg a nagyérdemű, majd Szücs József mérnök ezredes, ezredparancsnok, a Veszprémi Tiszti Kaszinó Hagyományőrző Egyesület elnöke lépett színpadra. Köszöntőjében a Katonadalok az első világháborúból címet viselő CD kiadásának előzményeiről beszélt. – A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket! – idézte Sebő Ferenc örök érvényű szavait. Az ezredes köszönetet mondott mindazoknak – zenészeknek, énekeseknek, művészeknek, mecénásoknak –, akik örömmel és önkéntesen vettek részt a lemez elkészítésében.

„…Amíg ezek a dalok élnek, addig mi is élünk büszkén és szabadon…” – hangzott el az est mottója Oberfrank Pál színidirektor előadásában, majd a színház művésze Lovassy Andor Százados úr, sejehaj című könyvéből adott elő egy rövid részletet. Az 1942-ben megjelent könyvecske katonanóták tükrében mutatja be a magyar honvédség mindennapjait. Ezek a dalok könnyítik meg és teszik szebbé a régmúlt, de ugyanúgy a mai kor katonáinak életét is. Halas Adelaida színművésznő a Levelek a lövészárokból című produkció egyik dalát énekelte el a közönségnek. Maga az előadás a Veszprémi Petőfi Színház repertoárjában szerepelt, és szintén az I. világháborús emlékezés apropóján került színpadra korabeli levelezések, katonadalok, kuplék, dokumentumok és újságcikkek alapján. Zongorán Virág Pál törzsőrmester kísért.

A Táborállás Daloskör és Kádárné Hegedűs Veronika

A Táborállás Daloskör és Kádárné Hegedűs Veronika

Énekesek is színpadra léptek az est folyamán. Előbb a Táborállás Daloskör, majd Veszprém Város Vegyeskara férfikarának előadásában csendültek fel a ritmusos katonadalok. Újra színpadon láthattuk és hallhattuk Kruppa-Jakab Éva népdalénekest, akit ezúttal Jákói Bernadett kísért citerán. Egy különleges produkció keretében a veszprémi helyőrség katonái – budapesti hagyományőrzőkkel kiegészülve – igazán autentikus módon fakadtak dalra, hiszen a frontra vonuló katonák sem voltak képzett énekesek, mint ahogyan a lemezen szereplő katonadalokat sem profi muzsikusok adják elő. A nagy átéléssel előadott produkciót vastapssal jutalmazta a közönség. Végig színpadon voltak a Magyar Honvédség Légierő Zenekarának tagjai Katona János alezredes vezényletével, hol önálló műsorszámokat előadva, hol a vendégművészeket kísérve. Az est műsorvezetője Kádárné Hegedűs Veronika zászlós volt, aki maga is énekes és előadóművész.

A városvezetést képviselve Brányi Mária alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket és mondott köszönetet a CD ötletéért, annak magas színvonalú megvalósításáért. Köszönetként és a befektetett rengeteg munka elismeréseként a fellépő művészeknek és együtteseknek a CD egy-egy példányát, illetve Péczely Attila A magyar honvéd énekeskönyve című, 1937-ben megjelent kötetének reprint kiadását adta át.

A mai kor katonájának az ad erőt és kitartást, ami ezen az estén történt – fogalmazta meg gondolatait a koncert utáni fogadáson Sáfár Albert dandártábornok. Hidat építünk, bár talán nem is kell az a híd, hiszen a katonáink és a civilek azt bizonyítják, hogy együtt vagyunk, egy a nép és a hadsereg. Veszprém városa ezzel a lemezbemutató koncerttel méltóképpen járult hozzá a 100 évvel ezelőtti világégésre való emlékezéshez. Kitartás, erő, biztatás – erre koccintottak büszkén és meghatódva az emlékezők.

Somfai Laura

Hozzászólások

hozzászólás