Elegáns szálloda, barátságos, igen kedves személyzet, lágy, halk zene, mindent betölt a semmihez sem hasonlítható nyugalom, szinte már giccs a tökéletesség. A wellnessrészleg félhomálya ideális a relaxációhoz, a szaunatér diszkrét csendjében a merülőmedencék halk csobbanásai és az időnként felsistergő felöntések adják az egyetlen zajforrást. Kellemes aromák, lágy tónusok, finom anyagok.

A szaunafülke ajtaja alig hallhatóan kattan mögöttem, menta illata tölti be a kabint. Beállítom a homokórát, a törülközőmre telepedek és átadom magam a pihenésnek.

Kisvártatva ajtócsapódásra rezzenek össze, amikor egy vérmes aktivista vehemenciájával beviharzik egy tűzről pattant menyecske, igencsak felvágott nyelvével. Minden átmenet nélkül – értsd: köszönés, kérem, legyen szíves és szinonimáit feledve – harsányan odavágja a szaunamesternek: „Ez a köntös kicsi ám! Mikor fogják kicserélni?” Fejét hátracsapva azonnali választ, sőt magyarázatot vár. „Az én férjemre ez nem megy rá!” A szaunamester hirtelen felugrik az idilli csendből, és remek eleganciával az asszonyság segítségére siet. Hamarosan begurul apuka, aki szintén túlzónak érzi a helyzetet és mentegetőzik. „Nyuszikám, semmi baj, jó ez nekem!” De Nyuszi nem tágít. „Nem jó neked, mi fizettünk ezért!” Harcias arcát még magasabbra emelve, mintegy elégtételért kiált. A szaunamester pillanatokon belül kicseréli nagyobb méretűre a szobájukba előzőleg bekészített köntöst, majd udvariasan a vendégre segíti, próba gyanánt. Nyuszi diadalittasan és elégedetten távozna, ám megjelenik további két gömbölyded, ifjabb családtag. Mint egy vaddisznócsorda, úgy csörtetnek a szaunatérbe, majd röfögve, röhögve dugják be fejüket a különböző kabinokba: Baszki, ez meleg! – és felváltva tesztelik a fülkék hőmérsékletét.

Á, dehogy, nem zavarta őket a pihengető szaunázók közössége, ők jól elvoltak. Harsányan felvihogtak, hogy a Himalája fantázianevű pihenőben nincs hó (???), így az szerintük „egy nagy kamu”. Kifelé menet csúszkáltak még egyet a járólapon, felrázva a kókadozó, szaunázó népet.

Este a vacsoránál meg sem kellett mutatnom a délutáni show-ból kimaradt családtagjaimnak, kik voltak a renitens szaunalátogatók. Az étterembe érve, a félasztalnyi táblagéppel készülő fotókhoz pózolókra pillantva rájöttek: ők ott Nyusziék!

Bonyhádi Szilvia

Hozzászólások

hozzászólás