Hetvenöt éves korában elhunyt Botár Attila költő, műfordító, pedagógus, könyvtáros, a Magyar Írószövetség tagja. Molnár Sándor, az Utas és holdvilág antikvárium tulajdonosa emlékezik rá.
Csíki székely, örmény, szász és Költő. És veszprémi.
Népművelő Komlón, tanár a völgybe hullott Gödrén, könyvtáros, de minden előtt Költő. A szépszavú. A megérett bohém, Széki Patka ikertársa, füstös, unikumos alkotó-kocsmák megtért lovagja.
Rilke,Sylvia Plath, Lorca, Apollinaire fordítója.
A soha-nem-tolakvó, Nagy Lajos-, Gyulai Pál-díjas, Quasimodo-különdíjas. És Arany Elefántyuk-díjas. A Társaságban vidáman lubickoló kamasz, a múlt héten még a „mindenhónaphuszonharmadikán” közénk jönni akaró.
Lefordította A búcsút. Sehol nem jelent meg, titkolta tán, egyszer mégis elmondta nekem.
Sosem látunk már, de mindig várunk, tudhatod, Attila!
Ki ne tudná, ha nem Te…