Fogalmam sincs, mennyi adót vasalnának be tőlünk két tele kosár gombáért, de úgy tippelem, a gyűjtögetésért tervezett sarc mértéke jóval magasabb (lesz?) lenne (?), mint amennyit egy kormányközeli oligarcha fizet – mondjuk – a szerencsejáték-bizniszért.

Politikamentes olvasók ne lapozzanak tovább: tényleg a gombaszedés öröméről szándékozom írni, de nem hagyhatom ki a legújabb adónemmel való poénkodást. Amiben az a legdurvább, hogy az országirányítók józan és megfontolt fejéből egyáltalán kipattanhatott a gyűjtögetésért fizetendő adó ötlete. Vizuálisan kreatív típus lévén szinte látom magam előtt, amint tavasztól őszig NAV-os kommandók járják az erdőt-mezőt, és lefülelik az illegálisan fenyőtinórut, rókagombát, súlyosabb esetben illatos szamócát, dércsípte kökényt szedegető özvegy anyókát, kiránduló családot, megélhetési hajléktalant.

gomba1Mi még legálisan és ingyen szedtünk a (távolról sem véletlenül kialakult) természet éléskamrájából. Esetünkben gombát, mit gombát!, gombák garmadát, amelyek a késő őszi esőzések után buja bőségben kelletik magukat. A nedves talaj és a ragyogó napsütés kedvez a föld kincsének, amely hihetetlenül változatos formában és színben lepi meg az erdőt járókat. A mindent átható illat annyira jellegzetes, hogy elég, ha az ember a fenyőfák felé veszi az irányt és alaposan beleszimatol a levegőbe. Néhány hajlongás után máris megpillantjuk az első, gyönyörű, tölcséres sárga pereszkét, amelynek szűziesen lila társa hamarosan felfedi kilétét.

Felkészülni azonban ajánlatos, nehogy az embert esetleg elcsábítsa némely vonzó küllemű mérges galóca, amely nem csak pettyes piros kalapban illegeti magát. Nem, ennél sokkal rafináltabb (aminek például e sorok írója képtelen volt ellenállni), akár ikertestvére lehetett volna a nyersen is izgalmas ízű erdei csiperkének. Legalábbis, ha jól emlékszem arra, amit a szakértő mondott, mert – talán kitalálták már – e sorok írója nem profi gombavadász. Ennek ellenére a két hatalmas kosár gombából mindössze nyolc darabot szórt a szemétbe a vásárcsarnok szakértő ítésze.

Kedden, pénteken és szombaton 6–9 óráig gombaszakértő vizsgálja át díjmentesen a laikusok által szedett kincseket, ezt mi is csak erdőjárásunk alkalmával hallottuk egy kedves pártól. Ők nem mellesleg hatalmas őzlábgombákra bukkantak, de hogy hol, azt nem árulták el. Nekünk is a lelkünkre kötötték: ha találunk valamit, a lelőhely titkát soha, senkinek ne áruljuk el. Ezt igazán könnyű lesz betartani, mert a magam részéről már nem is emlékszem pontosan, hol és mire bukkantunk. Pontatlanul viszont igen, annál is inkább, mert a kosarak tartalmának rám eső része töredékére szárítva és bezacskózva őszi gomba mix néven vonult be a kamrába. Időnként bele-beleszagolok, mélyet szippantva élvezem átható és aromás illatukat, gyönyörködöm citrom- és narancssárga, orgonalila és céklapiros, okker és csokoládébarna színükben, s újra és újra elhatározom: tavasszal újra megyek, szedek, s ha kell, akár sarcot is fizetek.

Hozzászólások

hozzászólás