Kevésbé közismert tény, hogy a COPD, azaz a krónikus obstruktív tüdőbetegség világszerte 210 millió beteget érint, és az egészségügyi világszervezet becslése alapján 2030-ra várhatóan a harmadik leggyakoribb halálok lesz a szívbetegség és a stroke mögött. November 17-e a COPD világnapja és füstmentes nap is.

Magyarországon a COPD-betegek száma feltételezhetően megközelíti a félmilliót, viszont diagnózis hiányában a betegeknek csak körülbelül kétharmada jut ellátáshoz. A betegség a betegekre és az egészségügyi ellátórendszerre is nagy terhet ró, ezért különösen nagy jelentősége van a megelőzésnek és a korai felismerésnek.

A még mindig kevéssé közismert betegség

A COPD mozaikszóban szereplő krónikus megnevezés utal a hosszan tartó, a légutak szűkülésével, azaz obstrukcióval és a tüdőszövet károsodásával, tüdőtágulással járó tüdőbetegségre. A betegség kezelhető, de a jelen ismeretek szerint nem gyógyítható. Minél korábban ismerik fel a betegséget és kezdik el a személyre szabott terápiát, annál nagyobb az esély arra, hogy a tüdő még kevésbé károsodott, a további romlás lassabban megy végbe, és a beteg tovább tarthat fenn egy megfelelő életminőséget. Sajnos azonban gyakori, hogy mire a beteg a tünetei miatt orvoshoz fordul, és a betegséget diagnosztizálják, a tüdőfunkció 50 százaléka már elveszett. Beszédes adat, hogy Magyarországon a népesség 4–7 százalékát érinti a betegség. A dohányzók 15 százalékánál alakul ki COPD, de a gyerekkori légúti fertőzések is hajlamosító tényezők lehetnek. A legveszélyeztetettebb csoport azonban a dohányzó, 40 év feletti korosztály.

A tünetek

A COPD esetén nem egyetlen betegségről beszélünk, hanem légúti betegségek – a krónikus obstruktív hörgőgyulladás (bronchitis) és a tüdőtágulás (emfizéma) – együttesen jelentkező tüneteiről, de ezek erőssége, fennállása egyénenként változó lehet. Jellegzetes tünet a nehézlégzés, amely már a betegség korai fázisában is jelentkezik, később pedig nemcsak fizikai terhelés közben, hanem nyugalmi állapotban is bekövetkezik. Köhögés, fokozott nyáktermelés, köpetürítés, sípoló hangú kilégzés, fulladás, fáradékonyság, visszatérő hörghurut, mellkasi feszülés kísérik a betegséget. Ha ezeket a tüneteket észleljük magunkon, haladéktalanul forduljunk orvoshoz, ne legyintsünk egy tartós köhögésre! Az orvos fájdalommentes légzésfunkciós vizsgálattal el tudja dönteni, hogy az adott esetben COPD-betegségről van-e szó.

Miként csökkenthető a COPD kialakulásának esélye?

Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a legfontosabb kiváltó ok a dohányzás − akár a passzív dohányzás is −, hiszen a COPD-betegek 90–95 százaléka dohányos. Ezen kívül a tartós légszennyezettség (akár szobaillatosítók, füstölők, munkahelyhez kapcsolódó kemikáliák), az allergia, légúti fertőzések is elősegíthetik a COPD kialakulását. Ezek a rizikótényezők már a terhesség alatt és a korai gyermekkorban is károsítanak, és visszatérő tüdőfertőzésekre hajlamosítanak. Ha már kialakult betegségről beszélünk, akkor a fenti tényezők hatására a beteg állapotromlása felgyorsulhat. Az említett káros tényezők kiküszöbölésével tehát nagymértékben csökkenthető a betegség kialakulásának esélye.

Diagnózis, terápia és a helyes életmód a betegség felismerése után

Az orvos a betegség diagnosztizálásakor figyelembe veszi a fennálló tüneteket, azok kezdetét és súlyosságát, majd különböző vizsgálatokkal (légzésfunkciós vizsgálat, EKG, mellkasröntgen, terheléses vizsgálat, vérgázvizsgálat) határozza meg a betegséget, a beteg állapotát és az alkalmazandó kezelést.

A terápiában elsődlegesek a hosszú és rövid hatástartalmú hörgőtágítók, amelyek a légutakat kinyitják, ezáltal a légzést könnyítik. Bizonyos esetekben az alapterápiát gyulladáscsökkentőkkel egészítik ki.

A kezelés beállítása mindig személyre szabott, emiatt és higiéniai okok miatt fontos, hogy amennyiben egy családon belül több COPD-s megbetegedés is előfordul, a betegek ne használják egymás gyógyszerét és az azok adagolásához szükséges inhalációs eszközt, továbbá pontosan tartsák be az orvos utasításait.

A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a rendszeres testedzés és a tornagyakorlatok, amelyeket természetesen az adott beteg állapotához mérten határoz meg a kezelőorvos, mivel a fizikai aktivitás megőrzése lassíthatja a betegség romlását.

A személyre szabott terápia pontos követése, a folyamatos orvosi kontroll és a helyes életmód jelentősen elősegítheti a betegség folyamatának lassítását.

Hozzászólások

hozzászólás