Család a karácsonyfa alatt, túra a hegyen, városnézés, egy vacsora valamelyik étteremben, vagy csak egy éjszakába nyúló beszélgetés a haverokkal. Előkapjuk a telefonunkat, lövünk néhány tucat képet, és már megy is fel az instára, a flickre vagy a face-re. Egyesek gondosan kiválasztják a legmegfelelőbbnek tűnőt, mások – kihasználva a tárhelyek végtelenségét – „cakkundpack” felnyomják az egészet a netre ismerőseik örömére.

Emlékszik-e még valaki arra, amikor ki kellett várni a legjobb pillanatot? Amikor reménykedve néztünk a fényképezőgép kijelzőjére, hogy talán lesz még elég kockánk, ha valami megörökítendő kerül az utunkba kirándulás közben, aztán a várakozás izgalmára, míg megpillanthatjuk a képet, és eldől, sikerült-e fotóvá varázsolva megállítani a pillanatot, vagy csak egy elúszó mozdulat, homályba burkolózó maszat látszik majd?  Nem volt képszerkesztő program, applikáció. Csak mi voltunk és a gép – no meg a pillanat. Egy helyszínben meglátni a lehetőséget, egy apró részletben felfedezni a komplexitást, szemünkkel behatárolni a kompozíciót – művészet. Ilyen kiállítás tekinthető meg a SümegiViolin hegedűkészítő műhelyben, ahol Andrea Piovanni analóg (filmes) technikával, egy negyvenéves géppel készített felvételeinek segítségével belefeledkezhetünk Róma, Siena, Livorno, Pisa, Firenze egy-egy elkapott pillanatába.

Amikor néhány éve a nyitott műhelybe galériát álmodtunk, nem titkolt terv volt, hogy olyan tárlatokat szervezzünk, amelyek sugározzák magukból a kreatív ember életszemléletét, az alkotás örömét, a mások számára környezetbe szürkülő részleteket kibontó és bemutató alkotásokat. Piovanni fotói teljesen beleillenek ebbe a koncepcióba. Itáliai képei egyszerre utaztatják meg fantáziánkat és a kompozíciókban rejlő üzenetet fejtegetve bensőnket is.

A kiállítás június 12-ig tekinthető meg a Vár utca 31-ben

S. Hegyi Ilona

Hozzászólások

hozzászólás