A kerítés tetején lámpabura-fejecskék vannak, csengő nincs, de erre nincs is szükség, Zoé befogadott kutyusai, Csipu-Démon és Ferdinánd azonnal jelzik, hogy megjöttem.

„Menhelyről hoztuk őket, Démon a kislány, Ferdinánd meg fiú. Sokszor az állatvédők segítenek, vesznek a kutyusoknak kaját, de ha van pénzem, akkor veszek én is egyszerre tíz kiló száraz tápot. Sok ismerősöm van, állatorvosok, és akkor ők hitelbe is beoltják, meg részletre, ha nincs pénzem, meg ivartalanítva is lettek.”

Zoé

Mi ez a füledben? „Varjúláb. Ennek története van. Amikor hazajöttem először Magyarországra, akkor még volt itthon underground kultúra, Pest kurva jó volt. A Király Tamás, a divattervező, tudod, akit meggyilkoltak, na, az ő boltjában láttam egyszer egy ilyet, és nem volt lóvém rá. Mondom, összegyűjtöm a pénzt. Mire összegyűjtöttem, nem volt varjúláb. Eltelt húsz év, és volt egy filmforgatás, ahová statisztákat kerestek, punkokat. Elmentem, egész éjjel forgattunk a Király Tamásnál, aztán alig kaptam valami pénzt. És akkor mondta neki a Jimmy barátom, aki azóta szintén meghalt, hogy tudom ám, mivel tudnád kiengesztelni a Zoét. Akkor kaptam ezt a fülbevalót, úgyhogy húsz év után jutottam hozzá.” Zoé nyakában egy régi mobiltelefon átlátszó tokban: „Apumtól örököltem. Volt egy okos is, használt, de élvezettel törtem szét, mindig lefagyott, félrenyomódott, utáltam. Ez egy sima kis egyszerű. Ezt szeretem. Apum azt mondta a halála előtt – a legutolsó rajzait Z. von Neuwirthként írta alá –, használjam én is a Neuwirth nevet, a számmisztika szerint szerencsét hoz. Tavaly még Szilágyi von Königsberg Éva voltam, de az tulajdonképp a helyre utalt. A dédim Emma von Neuwirth bárónő a volt Königsbergből, a mai Kalinyingrádból. Tehát a Szilágyi von Neuwirth Zoé nagyanyám édesanyjának a nevéből ered” – mondja egy szuszra Zoé csatári háza kertjében. „Gyere, nézd meg a télálló kaktuszomat, a párom, Brush Ramones, vagy ahogy ezer éve mindenki ismeri, Kefe csinálja a kertészeti dolgot, ő ért a növényekhez, én meg a dekort csinálom. Jövő hét végén kiállítást rendezünk itt a kertben.”

„A plüssállatokat azért tettük a fa tetejére, mert a madarak szétszedik, lekopasztják, a szőreiket elhordják fészeknek”

„A plüssállatokat azért tettük a fa tetejére, mert a madarak szétszedik, lekopasztják, a szőreiket elhordják fészeknek”

Csatár

„Ha kötelességed van, akkor Veszprémhez tartozik, ha jogaid vannak, akkor nem tartozik Veszprémhez. Ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy mekkora kulturális élet van Veszprémben, meg hogy kulturális főváros lesz, ha viszont meg akarsz valamit csinálni, akkor meg egy konzervatív kisváros. Na most ez a kettő nem jön össze. Itt nincs vezetékes víz, kutat nem fúrhatsz, hordókban fölfogjuk az esővizet, van egy ciszterna, ami be van kötve a hidroforra, tehát van fönn rendesen hideg-meleg víz, ha meg nagyon nem esik, akkor kell hozatni vizet, hatezerért hozzák a két köbmétert. Régen nyáron hozott ki a lajtos kocsi ingyen vizet, de most már csak pénzért hoznak. Van egy fizetős közkút, amit csak az használhat, akinek van bent is bejelentett lakása Veszprémben. Víz nélkül termeszteni sem tudsz semmit, kiég minden, tiszta szikla az egész kert. Főzéshez itt a pincében van egy gázpalack, nekünk elég egy évig, mert nem sűrűn csinálunk meleg kaját. Vagy ilyenkor nyáron kinn a kertben bográcsban. Szoktunk gombászni is, csak az őzlábat ismerem meg. Villany? Az van. Az kell. Anélkül nem megy. A net az egyetlen kapcsolatom a világgal, a Lackónak egy régi barátja fizeti.”

Zoé Csipu-Démonnal: „Sehova se tartozunk, függetlenek vagyunk, a város által kirekesztettek”

Zoé Csipu-Démonnal: „Sehova se tartozunk, függetlenek vagyunk, a város által kirekesztettek”

Politika

„Gyűlölök minden politikát, amíg nem punk a miniszter, aki a művészetet támogatja, addig nem érdekel. Életemben egyszer szavaztam.  Én azt sem tudtam, hogy volt Nagy-Magyarország, meg hogy elvettek az országból, vagy hogy mi a jobb, mi a bal. Én sosem foglalkoztam ezzel. Jobban érdekelt, hogy lehet mondjuk a fejbe implantálni szegecset, meg hogy a Niki de Saint Phalle hogy készítette a szobrait, meg a Frida szerelmi élete, meg a képei, meg a Max Ernst, meg Dorothea Tanning, meg az alternatív slágerlista. A párom régen nemzeti érzelmű volt, de annyira kiábrándult, hogy most már lelibsizik. Pedig azok sem vagyunk. Sehova sem tartozunk. A város által kirekesztettek vagyunk, és ez azért van, mert sógor-komák osztogatják egymásnak a díjakat, a pénzeket.”

„Ez itt Krisztus telefonja, föl lehet hívni és lehet vele beszélni, ha problémád van” – Brush Ramones alkotása

„Ez itt Krisztus telefonja, föl lehet hívni és lehet vele beszélni, ha problémád van” – Brush Ramones alkotása

Krisztus telefonja

A ház falán egy hatalmas kereszt, tranzisztorokból, kábelekből, kibelezett tévékből, régi számítógépekből, telefonok maradványaiból. „Ezt a párom készítette. Ez itt Krisztus telefonja, föl lehet hívni és lehet vele beszélni, ha valami problémád van, és segít. Nekem már segített. Én hiszek Jézusban is meg Istenben is, csak másképp, mint az emberek. Nekem megfér a misztika, a démonhit, a vudu meg Jézus, teljesen sajátosan összekeverem. Ha Isten igazságos, hiszen még a törvény is igazságos a gyilkossal, hogy önvédelemből ölt, vagy azért ölt, mert gonosz, akkor nem kerül minden öngyilkos a pokolra. Nem igaz, hogy minden öngyilkos a pokolra kerül. Az attól függ, hogy miért ölte meg magát, meg hogy milyen ember volt. Boldogok az öngyilkosok, mert övék a mennyeknek országa.”

„Lackót igazából nem tisztelik, csak fölhasználták a nevét” – Zoé képregényfigurának festette meg Lackót

„Lackót igazából nem tisztelik, csak fölhasználták a nevét” – Zoé képregényfigurának festette meg Szilágyi Lackót

Lackó

Miért mentetek külön? „Lackó sajnos a végén már nagyon agresszív lett a betegsége miatt, igaz, hogy külön laktunk, de összejártunk. Öngyilkosságának az oka a totális nyomor volt, az, hogy kukázott, hogy rettegett a számláktól, s egyszerűen nem bírta tovább az átveréseket, ígérgetéseket, megaláztatást. Halála napján még felhívott, hogy vesznek képet, aztán átverték, s akkor bekattant, ahogyan a szomszédja mesélte.” Felmegyünk az apró műteremlakásba, a polcokon rengeteg könyv. „Ezt Lackóról írták. Megvan neked? Nincs? Akkor neked adom. Az emlékét is megmásították, sajnos, mindenki szereti játszani, hogy mekkora barátja volt. Azok ünneplik, akik életében le se szarták. Amikor Lackó meghalt, volt egy csomó ember, privát barátok, akik azt mondták, hogy jó lenne a Lackónak egy állandó emlékhely, és akkor ki is találták, hogy legyen, mint legyen. Eredetileg a posta előtt egy padon lett volna a Lackó, meg is volt a terv. És akkor a város átvette azt a tervet, ezt az egész ötletet kisajátította, rátette a kezét, és akkor találták ki, hogy legyen az aluljáróban. Én festettem volna a hátteret, de nem akarta a város. Nem állíthatok ki az utcagalériában, pedig alkotótársak voltunk. Nem szeretik, ha valaki nem nyal be, hanem elmondja a véleményét egyenesen. Lackót is ezért utálták egész életében, csak most szeretik, hogy meghalt. Ha Lackó feltámadna és elmenne azokhoz az emberekhez, akik most beszélnek róla, mindenki szanaszét futna hirtelen. Azért van nagy szájuk, mert meghalt. Amíg élt, úgy kerülték, mint a pestist, mindenki elzárkózott tőle.”

„Ha a financiális bázisom megengedné, rég Berlinben élnék, megcsókolnám a földet, ha még egyszer ott lehetnék”

„Ha a financiális bázisom megengedné, rég Berlinben élnék, megcsókolnám a földet, ha még egyszer ott lehetnék”

Berlin

„Imádom, a szent földem, őrült hely, punk város, bohém, multikulti, vad, mégis barátságos, mindenki laza, nyitott, befogadó, extrém. Gyerekkoromban azért is mentünk mi Németországba, mert apámnak minden rokona német volt. És azért nem kaptuk meg a német állampolgárságot, mert akkor még egy olyan törvény volt érvényben, hogy apai részről kell a németséget bizonyítani, és apám anyai részről tudta. Ez azóta megszűnt, de akkor még ilyen római törvények voltak, ilyen hülyeség miatt nem kaptuk meg az állampolgárságot. Mai napig Berlinbe van honvágyam, Németországba, Essenbe, ahol felnőttem. Nekem az az otthon. Az embernek úgy ellágyul a szíve, amikor látom a tévében, megcsókolnám a földet, ha még egyszer ott lehetnék. Ha a financiális bázisom megengedné, rég Berlinben élnék, én sem csóró, nélkülöző művésznek készültem, hanem hittem benne, hogy megélek abból, amit csinálok, hisz normál esetben meghozza gyümölcsét a tudás és a szorgalom.”

Punk szerelem – Szilágyi von Neuwirth Zoé alkotása

Punk szerelem – Szilágyi von Neuwirth Zoé alkotása

Punk

Arról kérdezem Zoét, ő minek tartja magát: „Nem is tudom, végül is punk, de nem száz százalékig, Lackó mondta mindig, hogy art punk. Én sose tartoztam sehova, mikor punk voltam, akkor se mentem a csordával. Zenében is meghallgatom nemcsak a punkot, hanem a Bartókot is, Laurie Andersont, Tom Waitset, Johnny Casht. A punk az abból ered, amikor nem volt a fiataloknak lakásuk, nem volt pénzük divatra, sminkre, ilyenekre, meg nem volt munkahely, nem volt jövőkép, akkor elkezdték maguknak megcsinálni. Nincs pénzem megvenni a drága cuccot, akkor szétfestem a dzsekimet, akkor csinálok magamnak egyedit. És ez így divat lett. Meg a szépségipar csinibabasága elleni lázadás, az egyenszépség elleni lázadás is benne van a punkban. Meg a társadalmi igazságtalanságok elleni lázadás. Németországban az újvad festők, Fetting, Salomé, Immendorf mind a punkból merítettek ihletet. Voltam egy kiállításon Kölnben, a 80-as években az volt a divat, hogy hulladék anyagokból, papundekliből szereltek össze képeket, és mindenféle hulladék festékkel összevissza festették, belenyomták a csikkeket, satöbbi, a milliomosok ezt vették, ez volt a sikk. Olyan témák például, hogy Adolf Hitler és Helmut Kohl ülnek egy szál alsónadrágban és szipuznak. Bár rég nem élek punk életet, nem iszom, nem cigizem, nem bulizom, viszont a kreativitásomat a punk lázadása táplálja. Meg a természet védelme, amit ugye a punkok népszerűsítenek mostanság, meg az igazságtalanságellenesség, meg a kiállás az elnyomottakért, meg a csináld magad, ez mind punk.”

„Ezt a Margit-romos képet a városnak festettem, nem kellett nekik. A város nem nyitott, illetve velem szemben nem az”

„Ezt a Margit-romos képet a városnak festettem, nem kellett nekik. A város nem nyitott, illetve velem szemben nem az”

Veszprém

„Semmilyen kapcsolatom nincs a várossal. Nem hajlandók tőlem képet venni. Festettem egyszer egy nagyon szép Margit-romos képet, hogy legyen pénzem karácsonyra, tényleg nagyon szép, megszólal. Nem kellett nekik. Mióta mindenki pozícióba került, mióta politikai közösségek vannak, azóta nem létezem. És én megmondom a véleményemet mindenről, és ez nem kényelmes nekik. Ketten a párommal ilyeneket akartunk kerítésnek a játszóterekre” – mutatja Zoé a kerítésen a festett cicát, kutyát, nyuszit, baglyot. „Sajnos a város nem adott még arra sem pénzt, hogy megcsináljuk – nekik! Mondtam, hogy csak a festéket fizessék ki, hozok róla számlát, a munkát megcsinálom ingyen. Nem kellett. Az a helyzet, hogy rengeteg dolgot csinálunk a párommal, amiből a város, a turizmus profitálni tudna, fellendülne a város kulturális élete. Terveztünk már újrahasznosított szobrokat, amik világítanak, lenne bozótgaléria, kirakatgaléria, interaktív szoborkészítés gyerekeknek. De a város nem nyitott, illetve velem szemben nem az.”

„Festek képet megrendelésre is, ezt Vördzsi emlékére készítettem. A művészetet nem lehet hétvégente csinálni meg a munka mellett. Aki ezt mondja, az hazudik”

„Festek képet megrendelésre is, ezt Vördzsi emlékére készítettem. A művészetet nem lehet hétvégente csinálni meg a munka mellett. Aki ezt mondja, az hazudik”

Művészet

„Gyere be ide, itt vannak a képek. Na, ezt ne nézd, ez egy megrendelés volt, amit végül nem vittek el, ezt utálom” – Zoé azonnal hátlapjára fordítja a képet, inkább apukája objektjeit, kollázsait mutatja. Zoé és Kefe művészetükhöz mindent felhasználnak, amit csak találnak. Hasznosítják a hulladékokat, tésztaszűrőt, játékbabát, ágyrugót, PET-palackot, úszószemüveget, teaszűrőt, marhacsontot, ventilátort, tollasütőt, kiégett izzót, dísztárcsát. Bukósisakból és kibelezett tévéből madáretetőt készítenek. „Amit én csinálok, az nemzetközi szinten szuper jó, ezt Apum is megmondta. Sokszor van, hogy külföldiek, művészek támogatnak, mecénáskodnak, lényegében ebből élünk. Volt olyan, hogy gyűjtött nekem egy amerikai nő bizonyos összeget és elküldte. Régen voltak állandó műgyűjtőim, de mióta más van hatalmon, azóta ezek az emberek csődbe mentek. És azóta nincsenek állandó vevőim. Szeretném magamat eltartani, és én nem fogadom el a segélyt, nekem ez olyan vérig sértő, ötvenéves nő vagyok, életemben nem csináltam mást, csak a művészetet, most meg elmegyek valami közmunkára. Nem. Soha életemben nem dolgoztam egy napot sem, viccből a Lackóval egyszer elmentünk teremőrködni a várba. A művészetet nem lehet hétvégente csinálni meg a munka mellett. Aki ezt mondja, az hazudik.” Ez a rajz itt? „El Kazovszkij. Jó barátom volt, nekünk rajzolta, amikor kinn volt nálunk látogatóban Németországban. Én nagyon-nagyon szeretem az El Kazovszkij dolgait.” Festéket miből vesztek? „Ha nagyobb összeghez jutunk, akkor elmegyünk és bevásárolunk festékből, és akkor nem eszünk. Pesten volt egy nő, küldött nekünk festéket karácsonyra, én meg adtam érte egy képet. De festek képet megrendelésre is. Volt olyan, hogy valaki megrendelt egy képet valakiről, lányáról vagy unokájáról, már nem emlékszem, lényegtelen. És olyan elképzelése van, megmondja, hogy ez a vonal itt legyen, a másik ott legyen. Én így nem tudok festeni. Meg hogy ne legyen ott ránc, ha mosolyog, mert az öregít. Hát ha az ember mosolyog, akkor ott ránc van. Meg hogy nincs ekkora orra. De ekkora van. Mondtam neki, hogy én nem plasztikai sebész vagyok, hanem festő.”

Ebben maradunk.