Mióta sírdogálunk már a belvárost csúfító üres üzlethelyiségek miatt, de hiába, a helyzet semmivel sem jobb, viszont egyre rosszabb. Úgy látszik, csodák csak a mesékben történnek maguktól, a valóságban kicsit segíteni kell nekik. Ezt most akkor kipróbáljuk, de legalábbis teszünk egy kísérletet.

A városházáról kapott információnk szerint a kihasználatlan üzletek nagyon kevés kivétellel magántulajdonban állnak, kötelező hasznosításukat az önkormányzat nem írhatja elő és semmilyen eszközzel nem kényszerítheti ki. A verebek meg azt csiripelik, hogy némelyikért olyan horror összegű bérleti díjat kér a tulajdonos, amitől épeszű ember már a küszöbről visszatántorodik. Mi azonban hisszük, sőt, tudjuk, hogy a legkeményebb üzletember szivarzsebe mögött is érző szív dobog, hogy a szigorú pókerarc csak a patrióta lelkület elfedésére szolgál, és hogy van az a nemes cél, ami a profitban gondolkodó befektetőből is előcsalogatja az önzetlen polgárt. 

Arra gondoltunk, hogy versenyt hirdetünk. Versenyt a tulajdonosoknak, hogy az ő üzletük kirakata legyen a legszebb, a legeredetibb, a legmeghökkentőbb, a legeslegebb – addig is, amíg megérkezik a Nagy (bérl)Ő. És versenyt hirdetünk mindenkinek, aki önálló alkotóként, szervezetként vagy bármilyen intézmény képviseletében úgy gondolja, hogy be tudja rendezni ezeket az üres portálokat szép, eredeti, meghökkentő, inspiráló, ismeretterjesztő, művészi, de semmiképp sem reklám célú látnivalóval. A bemutatkozási lehetőség fél évre szólna, hogy mások is sorra kerüljenek (ide egy smile jelet tessék elképzelni). 

Nincs rezsiköltség, nem fogy a víz, az áram, nem pörög a fűtésszámláló, nincs ki-be mászkálás, a tulajdonosnak tehát mindez semmibe sem kerül és semmiféle kockázatot nem vállal vele. Csupán meg kellene pucolni a kirakatüveget, mögötte a helyiséget egy kicsikét kitakarítani és utána learatni az elismeréseket. Mi, veszprémiek, meg úgy sétálgatnánk egyik kirakattól a másikig, mint valami szabadtéri tárlaton, és irtóra büszkék lennénk, ha a hozzánk látogató turisták hírét vinnék, milyen ötletes „szépségtapaszokkal” tesszük felejthetővé városunk csodaszép ábrázatának átmeneti fogyatékosságait. A verseny lebonyolítását magunkra vállaljuk, talán még egy kirakatrendezőt is tudunk keríteni hozzá szívből-szerelemből. 

Némi segítség, hogy meglóduljon a fantázia: szépen mutatnának egy ilyen kirakattárlaton a városban élő és alkotó képzőművészek munkái, Gombor Józsi bácsi kincsestárának néhány darabja (ő még nem is tudja, hogy mi már számítunk a részvételére), a régi veszprémi ruhaviseletek (Jeruzsálemhegyi Baráti Kör, ugye kölcsönadnátok?), iparoseszközök a régmúltból, rövid várostörténeti ismertetés, a betegellátás és a -mentés relikviái, vadásztrófeák, a telekommunikáció fejlődésének bemutatása, régi és újkori kézimunkák, hangszerek és Veszprém zenei életének nagyjai, iskolai szakkörök bemutatkozása…, a sor hosszan folytatható. Ha van kedvük csodatevő játékot játszani, kérjük, jelentkezzenek!

 

Hozzászólások

hozzászólás