A reggelit az ágyba hozza. A tálcán kétféle felvágott, sajtok, tea, friss péksütemény. Mondtam is neki, aztán ne sírjon a szád, ha hozzászokom és követelem majd. Elkényeztet és faggat, hogy beszéltem-e már róla a szüleimnek? Mikor mutatom be? Nem válaszolok, bár említettem anyámnak, hogy járok egy sráccal, most fog diplomázni. Mire anyám: és te mikor fogsz diplomázni?! Csak annyit tudtam kinyögni: én megpróbáltam, de… Szóval, belefutottam ebbe a kérdésbe. Hát inkább óvatos leszek a bemutatással.

Az előző fiúval is ráfáztam. Négy hónapja jártunk, mikor bemutattam, aztán szakítás lett a vége. Rájöttem, hogy egy önző, agresszív alak. Máról holnapra él. Eleinte tetszett ez a senkit-semmit nem tisztelő mentalitás, felszabadított. Aztán „leesett”, hogy csak kihasznál ez a pöcs. Az életből egyedül az élvezetek érdekelik. A szülei alátoltak egy BMW-t, és most azt hiszi, hogy az övé a világ. Hiba volt bemutatnom. Anyám még nem heverte ki, hogy szakítottunk. Nem állíthatok be az új lovagommal. Pedig ennek céljai vannak. Most éppen lakásra gyűjt. Vállalkozásba akar kezdeni. Én csak ámulok, hogy mi mindent tervez. Ez tök érdekes, mondom időnként. Egyelőre várok és élvezem a helyzetet. Ezen is át kell esni, egy ilyen kapcsolatot sem árt megtapasztalni az embernek, nem igaz?  

Domján Gábor

 

Hozzászólások

hozzászólás