Nem túl vidám, de azért izgalmas éven vagyunk túl, minden (ál)szerénységet nélkülözve, kiváló cikkek sokaságán keresztül kukacoskodtunk 2016-ban. Persze a legnagyobb jó szándéktól vezérelve.

Visszaolvasva nem volt unalmas évünk, mondhatni, zajlott az élet. Sokat mérgelődtünk, de nem ok nélkül, még többet kérdeztünk, de válaszok nélkül.

Ám aki azt hinné, emiatt tájékozatlanok maradtunk, az nagyot téved. Álljon hát itt egy kis szubjektív – nem idő- és nem fontossági sorrendben – a magunk mögött hagyott esztendőről, ahogy mondani szokás, a teljesség igénye nélkül.

Sok mindent hiányoltunk hőn szeretett városunkból, ezek egyike volt a viadukt díszkivilágítása, amelyet éppen egy évtizede avattak fel, és amely nem érte meg az első születésnapját sem. Ma már csak az egykori tartóoszlopok emlékeztetnek a hajdani fényárra.

A 2016-os év újdonsággal is indult, beszámoltunk például az üzembe állított, vadonatúj parkolóautomatákról, ahogy arról is, hogy használatuk fejfájást okozott az autósoknak, nemcsak azért, mert – ha parkolni akarnak – aprópénztől duzzadó pénztárcákkal kell közlekedniük, hanem mert modernitás ide, fejlesztés oda, az új eszközök nem tudnak visszaadni.

A mindennapi apró bosszúságok mellett olyan dolgok is történtek az év elején, amelyekkel városunk és nem utolsósorban portálunk bekerült az országos sajtóba. Az történt ugyanis, hogy februárban beköltözött Vár utcai, felújított házába Simicska Lajos, aki a Veszprém-kukacnak személyesen is elmondta, meddig szándékozik városunkban élni.

És arról se feledkezzünk meg, hogy – feltételezhetően a kormány családtámogatási politikájának részeként – Matolcsy „nemmondommeghollakom” György jegybankelnök fiát is megtámogattuk kicsit, egyik cégén keresztül ugyanis állami támogatású hitel segítségével megvásárolta a veszprémi székhelyű Balaton Bútorgyárat.

Az országos jelentőségű hírek és nagy ívű tervek természetesen nem kerülhetik el szűkebb pátriánkat sem, ha valami történik, annak nagy eséllyel köze van vagy lesz Veszprémhez előbb-utóbb. Nincs ez másként a 2024-re tervezett budapesti olimpia kapcsán sem. Ha megnyernénk ugyanis a pályázatot és elhappolnánk Párizs és Los Angeles elől a játékok megrendezésének jogát, akkor városunkban is loboghatna az olimpiai láng. 

Részese volt a megyeszékhely az év elején az oktatás területén kirobbant tiltakozáshullámnak, nálunk is divatba jött a kockás ing a tanárok és a diákok körében.

S ha már túltekintünk a városhatáron, akkor szólnunk kell az Öveges-program és az Új Nemzedék Központ kapcsán tett rendőrségi/állami számvevőszéki/egyéb feljelentésekről, mindkét esetben ugyanis van Veszprémhez köthető szála az ilyen-olyan (ál)tanulmányokra felhasznált százmillióknak, milliárdoknak.

Arról se feledkezzünk meg, hogy jó néhány megtiszteltetés is érte Veszprémet a 2016-os év során. Városunkba látogatott például Orbán Viktor is. Ugyan a miniszterelnök Modern városok elnevezésű turnéjának egyik utolsó állomása volt a több ciklus óta fideszes város, nem lehetünk elégedetlenek. Annál is inkább, mert országunk első embere nem érkezett üres kézzel, a megígért fejlesztések bejelentésekor úgy röpködtek a milliárdok, hogy attól még Mészáros Lőrinc is zavarba jött volna. A történetnek csak egy kis szépséghibája volt: miután egy kormányhatározat rögzítette az ígéreteket, azok egy részét – az aranyosvölgyi útépítést és a 8-as út fejlesztését – egy másik kormányhatározattal néhány héttel később indoklás nélkül visszavonták.

Na, de kanyarodjunk vissza a lokálisabb témák felé. Nem kis vihart kavart, amikor kiderült, hogy az önkormányzat vezetése mélygarázst építene a színházkertben. Az ellenzék kivételesen összefogva tiltakozott a terv ellen, népszavazást akartak kezdeményezni, amire a fideszes többség egy minden postaládába bedobandó kérdőívvel rukkolt elő. Ennek elkészítése azonban hónapokig tartott, pedig a mai nyomdatechnika azért fejlettebb, mint anno a könyvmásolóké, és időközben hirtelen a parkoló ötletét is elvetették. A kérdőív végül megszületett, de nagy érdeklődést nem váltott ki a veszprémiek körében, ahogy anno az uszoda kapcsán készített sem.

Apropó, uszoda! Hát, az is egy végtelen történet, nem 2016-ben kezdődött, és nem is 2017-ben fog véget érni. A helyszín hál’ istennek már megvan: az aréna mellett épül majd, oda lehet majd csodájára járni. A hozzá kapcsolt többi létesítménnyel együtt nyolcmilliárdos fejlesztésről álmodik a város, négymilliárdra van ígéretünk, a költségvetésben meg 1,5 milliárdot kapunk a kormánytól. De majd csak lesz valahogy.

Szintén hosszúra nyúlt, s messze még a vége, de már tisztábban láthatunk abban a korrupciós ügyben, amely az Intézményi Szolgáltató Szervezetnél történt. A rendőrség nyomozást folytat, az egyik jegyzőkönyv tanúsága szerint felmerült az ügyben Némedi Lajos alpolgármester neve, de ő a Fidesszel karöltve tagad. 

Személyi változásoktól sem volt mentes az önkormányzat tavalyi éve: Katanics Sándort mondvacsinált indokkal leváltották a pénzügyi bizottság éléről, mert rágalmazási pert indított Bélafi László ellen.

Stigelmaier Józsefné fideszes önkormányzati képviselő viszont a helyén maradhatott, annak ellenére, hogy az országos sajtót is megjárt történetről elsőként mi számoltunk be, a kétes humorérzékű képviselő ugyanis a migránsok elgázolásával „viccelődött” a Facebookon, ez azonban nem lépte át pártja ingerküszöbét. Lelkük rajta, őket minősíti.

A másik döbbenetes ügy az volt, amikor Hajnal Csaba, a veszprémi kézilabda atyja távozott a klubtól. Az okokról különféle városi legendák terjedtek el, annyi azonban biztos, méltóbb búcsút érdemelt volna.

A kultúra sem úszta meg az idei évet, a Laczkó Dezső Múzeumban a szakemberek elbocsátása/távozása borzolta a kedélyeket, és szisztematikus „munkával” gyakorlatilag megszüntették a Dohnányi szakközépiskolát.

A régi mozival is többször foglalkoztunk, előbb még arról volt szó, hogy a kulturális negyed fantázianevet viselő projekt keretében még valahogy felújíthatnák a magánkézben lévő, jobb sorsra érdemes ingatlant, aztán pedig már arról számolhattunk be, hogy kávézó nyílt ott. Felidéztük azt is, hogyan alakult az egykori, ’56-os Rajk-szobor története, amelynek alkotója az Oscar-díjjal elismert Saul fia díszleteit is tervezte.

Számos fejlesztés körül merültek fel kérdőjelek, például a sokmilliárdos onkológiai centrumnál nem használható a helikopterleszálló, elköltöttünk félmilliárd forintot az intermodális csomópont megvalósíthatósági tanulmányára, aztán a megépítésére nem nyertünk pénzt, megálmodtuk a Mesekórház projektet, hogy végre megújulhasson a volt gyermekkórház, aztán kiderült, az állam inkább el akarja adni az épületet.

Van némi fennforgás a királyszentistváni hulladéklerakó működésével kapcsolatban is, a környékbeli települések lakói ugyanis iszonyatos bűzre panaszkodnak, ami most már egyértelműen a létesítménnyel hozható összefüggésbe.

És végül, de nem utolsósorban nem mehetünk el szó nélkül az év végének talán legnagyobb országos botránya, a Pannon Lapok Társasága fehérvári újságjában megjelent Orbán-interjú mellett sem. Az ügyről természetesen voltak információink és volt véleményünk is. Mint mindig. És nem lesz ez másként idén sem.

Drahos Nikolett

Hozzászólások

hozzászólás