Straub Gyuláné Bodonyi Judit annak a nagy generációnak volt a tagja, amelyik 1949-ben egyetemet szervezett Veszprémben.

A férfiakról: Polinszky Károlyról, Nemecz Ernőről, és férjéről, Straub Gyuláról gyakran szó esett, de Judit néni mindig a háttérben maradt, mosolyogva szolgáltatta a visszaemlékezésekhez a forrásokat.

91 éves volt, ebből hét évtized kötötte az Veszprémi Vegyipari Egyetemhez, illetve annak jogutódjához.

Törékeny, karcsú ifjú hölgyként érkezett a megyeszékhelyre, s onnantól kezdve többnyire sebbel-lobbal közlekedett. Mindig sietett, rengeteg dologgal volt képes egyszerre foglalkozni. Könyvtárosként sem árasztott nyugalmat maga körül: az újdonságok érdekelték, megszerzett mindent, ami a műszaki tudományokkal kapcsolatban megjelent. Különböző módszerekkel volt képes a mindig szűkös beszerzési keretet tágítani. Olyan szakirodalom nem volt, amit ő nem tudott megszerezni az ország bármely pontjáról, de Európa számtalan helyéről is.

Mindenhol voltak ismerősei, számon tartott mindenkit, ha valakivel beszélgetett, az illető elhitte, Judit néninek most az ő mondanivalója a legfontosabb. Úgy igazgatta a központi könyvtárt, hogy senkinek nem jutott az eszébe, hogy ő az igazgató. Cipekedett, rakodott, segített a hallgatóknak, konzultált a doktoranduszokkal, csitítgatta az egymással vitatkozó professzorokat.

Híresek voltak a pénteki beszerző utak: az egyetem kisbuszával együtt utaztak a fővárosba ügyeket intézni az oktatók. Judit néni szerzeményei több tíz kilóra rúgtak, útitársait kedves mosolyával pillanatok alatt rávette a rakodásra. Hálából a hazaúton a hőskorról, az alapító atyákról (25-28 éves férfiakról) anekdotázott.

Nem mellesleg a körúti rohanások során kerültek táskájába a titkárság hölgyeinek szánt szépítőszerek, a legújabb divat szerinti topánok, és gyakran olyan gyógyszerek az egyetemi gyerekeknek, amiket Veszprémben lehetetlenség volt megszerezni. Neki viszont sikerült.

Már régen nem dolgozott az egyetemen, de ha valamelyik aktuális rektor különleges eseményhez keresett előzményt, Judit néni élő könyvként felidézte a szükséges történetet.

Férjével és annak barátjával, Halász Andrással nagy szerepük volt abban, hogy a város befogadta az egyetemet: lemezgyűjteményük segítségével zenei esteket rendezett, ismeretterjesztő előadásokat tartott, alkalmanként táncos összejöveteleket. Hozzájuk vitték az egyetem összes külföldi vendégét vacsorázni, férjével híresen jól főztek. Ez utóbbira egyébként nagy szüksége volt családjának, gyermekei, unokái, dédunokái rajongtak süteményeiért, Judit néni pedig ha bottal is, de odaállt a sütő mellé.

Amikor az egyetemi alapító atyákról anno filmek, cikkek készültek, Straub Gyuláné Bodonyi Judit mindig a háttérben maradt. Szabadkozott, mennyivel érdekesebb X vagy Y. Most már nem tud tiltakozni.

Május 28-án utolsó útjára kísérik. A hölgyet, aki 70 évvel ezelőtt alapítója volt Veszprém egyetemének.

Hozzászólások

hozzászólás