Még majd elhiszem, így utólag a nagymamámnak, hogy tényleg a szalonnától és zöldhagymától gyógyult meg. Pedig ezt a történetét mindig megmosolyogtam, akárhányszor elmesélte, és most tessék, azt olvasom kedvenc hetilapomban, a hvg-ben, hogy a szalonna- és egyáltalán a zsírfogyasztás nem is főbenjáró bűn. Sőt, egészségesebb, mint az édesség. Csak a cukoripar lefizetett három tudóst, hogy a telített zsírokra fogja az egészségügyi problémákat.

Na most aztán jól nézünk ki! Szavahihető forrásból kiderült, hogy „évtizedeken át a cukoripar szája íze szerint muzsikált az amerikai táplálkozástudomány. Csupán három harvardi tudóst kellett megvenni hozzá”. Egy posztdoktori ösztöndíjas átböngészte a Harvard Egyetem archívumát a témakörben, és kiderült, egy cukoripari csúcsmenedzser, egy bizonyos John Hickson javaslatára a cukoripari szövetség 1964-ben 6500 dollárral (!), mai értéken számolva körülbelül 50 ezer dollárral lefizetett három harvardi kutatót, hogy olyan tanulmányokat publikáljanak, amelyek a telített zsírok negatív hatásait taglalják, miközben a cukorfogyasztás és a szívbetegségek közötti kapcsolatot tagadják. Jó lóra tettek, a három tudós közül az egyik meghatározó ember lett, a mezőgazdasági minisztérium élelmezési részlegének a vezetője. És tessék, most itt a sok túlsúlyos ember, akik az alacsony zsír- és a magas cukortartalmú ételeket, többek között a cukrozott üdítőitalokat részesítették előnyben. Tudományos alapon. Ahelyett, hogy jó zsíros cupákokat szopogattak volna.

„Ma ez már nem fordulhatna elő” – reagált az esetre a Harvard népegészségügyi iskolájának tanszékvezetője. Legyen így. De azért a baj felülmúlja minden várakozásomat. Ezek után kinek higgyek? A lányomnak, aki régóta figyelmeztet, vegyem vissza a cukorfogyasztásomat, mert különben halálra vagyok ítélve? A rákos sejtek is a cukrot zabálják stb. A húst meg úgysem szeretem. Bár meg kell vallanom, lehet, genetikai alapon, de a szalonnát zöldhagymával, friss kenyérrel én is kedvelem, mint a Bartuc nagymamám.

A korszerű táplálkozási ajánlások szerint a napi kalóriaszükségletnek mindössze 10-10 százalékát tehetné ki a szóban forgó két „halálos” összetevő. A többi 80 százalék meg gyümölcs, zöldség, magvak lenne? Nekem jó, legalább nem kellene főzni. De elgondolom, mennyi zöldséget, gyümölcsöt kellene hazacipelni, horribile dictu megtermelni, ha nem akarunk, ki tudja milyen vegyszerekkel, mérgekkel kényszerérlelt valamit fogyasztani. Siralmas a boltjaink, de még a piacok zöldségkínálata is. Arról nem is beszélve, hogy milyen drága. A megoldás a termelés lenne? Hát, az sem könnyű. Próbáltam idén kertészkedni, nem nagy sikerrel, a vörös földben csak a bokrok fejlődnek szépen, de ki kell várni, mikor majd termőre fordul a szeder, a málna, a ribizli, az áfonya. Idén egy szem sem termett. Mángold, spenót, cékla nőtt főleg, meg a tökfélék. Idén már hozattam lótrágyát, ez talán jót tesz a földnek.

Tényleg nincs más megoldás, mint vissza a természethez, meg kell tanulni kertészkedni? Vagy kocsiderék pénzt kell keresni, amiből ki tudjuk fizetni a garantáltan egészséges körülmények között termelt növényeket? Nézzünk szembe a valósággal, a civilizáció tönkreteszi az emberiséget. A boldog nomádok, ha még vannak ilyenek, nyugodtan száguldozhatnak pampáikon, az eszkimók önfeledten hajthatják rénszarvasaikat – nincs mitől félniük, meghalnak legalább harminc évvel az érelmeszesedés vagy a rák alsó korhatára előtt.

Hozzászólások

hozzászólás