Becslések alapján napjainkban 200 ezer honfitársunk szenved Alzheimer-kórban vagy valamilyen, különböző súlyosságú demenciában. A betegségben szenvedők gyakran élnek együtt a megbélyegzés és a kirekesztettség érzésével.

A sztereotípiák, a nem hiteles és nem megfelelő tájékoztatás ijesztővé tehetik a helyzetet az érintett és családja, valamint a barátai számára. Egyrészről sokan hiszik, hogy nincs mit tenni, másrészről – gyakran figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló tüneteket – a természetes öregedés folyamataként tekintenek a kialakult helyzetre. Az Alzheimer-kór, illetve az egyéb demenciát eredményező folyamatok leírására a társadalom gyakran használ negatív jelzőket. Gyakoriak a tünetekre vagy orvosi kifejezésekre épülő megbélyegző és leegyszerűsítő címkék.

A család, a barátok és különösen a szakemberek részéről kiemelten fontos a negatív kifejezésektől való tartózkodás. Azok ugyanis befolyásolhatják a beteg állapotát, közérzetét és nem utolsó sorban mindazokat a képességeket, amelyek elengedhetetlenek a betegséggel való együttéléshez.

A megbélyegzés bántja a betegségben szenvedőket, bizalmatlanná teheti és elbátortalaníthatja a családot, ami miatt akár el is maradhat a szükséges segítségkérés.

Mindenki tehet a betegeket érintő megbélyegzés csökkentéséért. Ennek érdekében ajánljuk olvasóink figyelmébe az alábbiakat:

Ismerje meg a tényeket!

Ossza meg demenciával kapcsolatos ismereteit másokkal, elsősorban a családdal és a barátokkal. Különösen akkor fontos ez, amikor téves információkkal találkozik. A beszélgetések eloszlatják a tévhiteket és elősegítik a helyzet megértését.

Ne hagyatkozzon általánosításokra!

A demencia egy fokozatosan súlyosbodó állapot, és nem minden embert érint egyformán. A diagnózis nem jelenti azt, hogy a betegnek fel kellene hagyni megszokott napi életritmusával, vagy azonnal fel kellene adnia munkáját.

Fogalmazzon körültekintően!

Használ-e ön olyan kifejezéseket mint például „ ez se százas”, „elmentek otthonról” stb.? Még burkolt utalásokat se tegyen a betegségre! Az alpári viccelődéshez hasonlóan a demenciával való viccelődés sem tolerálható.

A demenciában szenvedő betegeket kezeljük tisztelettel, és ne sértsük meg őket emberi méltóságukban!

Képességeik minden bizonnyal változni fognak a kór előrehaladtával. Tudatosítsuk magunkban, hogy a betegség minden stádiumában ugyanazzal az emberrel állunk szemben, csak változtak a képességei és a szükségletei. Adjuk meg a tiszteletet embertársunknak, bármilyen állapotban is van. Találjunk alkalmat arra, hogy megdicsérhessük, segítsük őt abban, hogy minél többet lehessen családja körében és minél többet megtapasztalhasson az őt körülvevő világból.

Viselkedjen barátként!

A demenciában szenvedő betegek nem akarják elveszíteni barátaikat, és nem akarják feladni a számukra fontos és örömteli tevékenységeket. Legyen támogató, törekedjen a folyamatos kapcsolattartásra és a kétirányú kommunikációra. A társas kapcsolatok lassítják a betegség előrehaladását, illetve a folyamatos törődés azt az üzenetet közvetíti az érintett felé, hogy ő fontos.

Hallassa a hangját!

Ne üljön fel azoknak a sztereotípiáknak, amelyek erősítik a betegséggel kapcsolatos megbélyegzést és mítoszokat. Amennyiben alkalom nyílik rá, éljen a közlés, a kommunikáció lehetőségével. A médiának erős a befolyása cselekedeteinkre és gondolatainkra, legyen szó helyi vagy országos médiáról.

A demenciában szenvedő betegnek szükségük van a befogadó, megértő és baráti közösségre.

 

Hozzászólások

hozzászólás