Szerbia választásra készülődik. A háromszintű (köztársasági, tartományi és helyhatósági) voksolásra való felkészülés már a Délvidéken is javában zajlik, a magyar pártok is megkezdték az egymással való látványos iszapbirkózást. Hogy a csata előtti tájkép egyértelmű legyen, legelső hadmozdulatként elásták a békepipát, minthogy azt továbbra sem hajlandóak közösen elszívni.

A hat magyar párt most sem kíván összefogni és most sem akar egyként rajtolni a megmérettetésen.

Politikai csatározások

Az utóbbi időben kétévente szavaz Szerbia. A magát haladónak nevező legerősebb politikai párt az időnyerésnek ezt a módját alkalmazza hatalmának bebetonozása érdekében. Aleksandar Vučić kormánya stabil, a miniszterelnök népszerűsége töretlen, pártjának a 250 fős belgrádi törvényhozásban 136 képviselője van. Így államérdek aligha motiválja az előrehozott választást, pártpolitikai szempontból viszont annál többet profitálhatnak belőle.

A kormányfő – akit ifjú éveiben, a délszláv háborúk idején Milošević véresszájú tájékoztatási minisztereként ismert meg az ország – nagy mestere a politikai szónoklatoknak és a bódító, népámító ígérgetésnek. Az elemzők szerint most is kíméletlen választási kampányra számíthatunk.

Magyar szakadás

A több mint tízezer tagot számláló Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezúttal is önállóan szeretett volna indulni, de részint anyaországi sugallatra, részint pedig azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét, az óriás úgy döntött, hogy mégis szóba áll a törpékkel, így a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal és a Magyar Egység Párttal szövetkezve startol a szavazatokért. Ellenlábasuk a voksgyűjtésben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a tavaly augusztusban alakult Magyar Mozgalom civil szervezet lesz.

Ez utóbbi – jobbára VMSZ-es politikusokból álló szabadkai szervezet – váratlan megjelenése a politikai porondon alaposan felkavarta a posványos délvidéki magyar állóvizet. Eleinte csak ártalmatlan papírtigrisként mutatkozott, amikor azonban bejelentette, hogy helyet követel magának és indul a választáson, láttatni engedte a fogait, a karmait is. A legelső támadást a minden szempontból kulcsfontosságú szabadkai önkormányzatban követték el, azzal, hogy a képviselő-testületben a VMSZ tizenhat tagú városi frakcióján belül nyolc képviselő létrehozta a Magyar Mozgalom platformot.

A tyúkóltól a kutyalakodalomig

Ekkor a párt vezetője tyúkólhoz hasonlította az új szervezetet, szakadár párttársai hűtlenségét pedig kizárással büntette. Majd ezt az irányvonalat követve kijelentette azt is, hogy egy fenékkel nem ülhet senki sem két széken, ezért a kétkulacsosoknak kötelezően színt kell vallaniuk: vagy visszakoznak és megbánást tanúsítva és kilépnek a Magyar Mozgalomból, vagy pedig a VMSZ tessékeli ki őket a pártból.

Közel száz ember felelősségre vonását kezdeményezte, akiknek meg kellett jelenniük a párt fegyelmi bizottsága előtt. A zendülők az egyenkénti meghallgatás helyett a csoportos fellépést választották, és mintegy hatvanan együtt vonultak be a szabadkai Magyar Házba. Az ellenük felhozott vádakat visszautasították, és viszontválaszképpen ők meg Pásztor István pártvezér felelősségre vonását indítványozták.

Szemben a szabadkai városháza épülete. A képviselő-testületben is önálló platformot hozott részre a Magyar Mozgalom

Szemben a szabadkai városháza épülete. A képviselő-testületben is önálló platformot hozott részre a Magyar Mozgalom

A magyar kenyértörésből mostanra már cifra kis kutyalakodalom kerekedett, amely folyamatosan friss témával látja el a délvidéki sajtót. És ez csak a kezdet. A választási kampány nyilván szolgáltat még jó néhány éles pengeváltást. A lendületbe jött „mozgalmasoknak” semmi sem lesz drága, hiszen nincsen mit veszíteniük, a VMSZ kezében viszont máris ott az aduász, az az ötvenmilliárd forintos gazdaságfejlesztési támogatás (korábbi írásunkat a pénzelosztással kapcsolatos botrányokról itt olvashatják), amelyet az anyaország juttat a vajdasági magyaroknak, éppen a párton keresztül. Bírálják is emiatt mindkét felet, mondván, hogy a magyar közpénzek elosztását nem egy politikai pártra kellene bízni.

Folytatódik az elvándorlás

Hogy mit tesznek mindeközben a vajdasági magyarok? Amíg a választott vezetőik, az érdekeik képviselői folyamatosan csak acsarkodnak egymásra és a leszámolással vannak elfoglalva, addig ők szándékosan távol tartják magukat a politikai játszmáktól, mert időközben elfásultak, érdektelenné váltak, belefáradtak az ígérgetések mérlegelésébe. Az eddigi tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy a választópolgároknak csak a fele tartja érdemesnek, hogy a szavazás napján megjelenjen az urnák előtt, és résztvevőknek is csak a fele támogatja a magyar pártok jelöltjeit. A maradék szavazatokat szerb pártok viszik el. A részvételi arány lesz majd a valódi fokmérője annak, hogy mennyire elégedettek az itteni emberek a délvidéki magyar érdekképviselettel.

A Délvidéken nincsen nyugalom, nincs megbékélés. Folytatódik az elvándorlás. Mind elviselhetetlenebb a nyomorúság.

A vajdasági magyarok továbbra is várják azt a szent napot, amikor majd nem a békepipa temetését kell végignézniük, amikor majd a sorsuk irányítói a kicsorbult élű, véres, csatakos csatabárdot fogják elásni. Végérvényesen. De hogy azt megérik-e…?

Szabó Angéla

Hozzászólások

hozzászólás