Történelmi fogalmakkal akarja megismertetni az EMMI az iskolásokat a Covid–19-járvány második hullámának fölkészítése során. Többek közt azt tanácsolják, hogy a szociális távolság megtartására vezessék be az eltérő csengetési rendet.

Soha be nem tette a lábát egyetlen oktatási intézménybe, aki ezt a megoldást javasolja nekünk – sóhajtja Kovács Tamásné matematika-fizika szakos „tanerő”. Tiszteletre méltó életút áll mögötte. Monológját rögzítettük. Tavasszal még úgy gondolta, fél lábon is kibírja ezt az egy évet a nyugdíjig, ám most tart a szeptembertől.

Ő még alsósként hátra tett kézzel ült a padban, gyakran „lakatot” kellett tenniük a szájukra (a jobb mutató ujjukkal a zárt szájukat lepecsételték). A szünetekben párosával, hosszú sorokban, halkan beszélgetve sétáltak körbe-körbe. Aki az órákon beszélgetni mert, annak a tanári szoba előtt kellett tanítás után negyedóráig várakoznia – ez volt a bezárás. Kitűnő tanuló létére sokszor állt a szégyenfal előtt.

Megfogadta, ő soha nem alázza meg tanítványait, ám hiába töri a fejét, nem talál használható megoldást a csengőrend eltolására. Iskolájukban átlátható, egyszerű a csengetési rendszer: a tanórák mindig egészkor kezdődnek. 40-kor figyelmeztető csengő inti a tanárt, 5 perc múlva vége a tanítási órának. Tapasztalatai szerint a diákok nagy része a hátralévő 5 percben elhangzottak tizedére sem emlékszik vissza. Szélsebesen pakolnak, mert a következő szakterembe kell átvándorolniuk. Közben még sorban állás a toalettnél, alig marad a szünetre idő, mert egészkor már állva a tanteremben várják a következő tanárt.

Kovács Tamásné elképzelte, amint más és más dallam csendül fel 10 perces időközönként a felsős osztályoknak, hogy tudják, az ő órájuk ért véget, ők mehetnek ki halkan, lábujjhegyen a folyosóra és a büfébe, nehogy a többi osztályt zavarják. Egész nap csak szimfóniákat hallgathatnának, visszafogott csoszogást, pisszegést. A tanárok meg Excel-táblázatokkal a kezükben keresgélnék, mikor hova menjenek, hogy ne maradjon egyetlen társaság sem felügyelet nélkül. Hogy mikor írnák meg az e-naplókat, arról fogalma sincs, amint arról sem, hogy a tanerők mikor kapnák be a szendvicsüket, vagy mikor pisilnének. Meg arról sem, mikor kapnák el az osztályfőnökök Mercédeszt, hogy hosszabb pólókat vegyen föl az iskolába, Gergőt pedig, hogy kétnaponként muszáj fürödnie.

csebg_3

Már egy hete bejárnak kollégáival az iskolába, készülnek a személyes találkozásokra, mert hiányoznak a kölykök. A munkaközösségek azt tervezik, hogyan pótolják a tavaszi elmaradt tananyagokat. Mert persze, hogy kaptak vissza feladatlapokat, le is zárták a gyerekeket, de a pedagógustársadalom pontosan tudja, mi rögzült, pontosabban mi nem rögzült a diákok fejében.

Az osztályával, a hatodikosokkal nincs gondja, velük alaposan átveszi az egész elmaradást, de a nyolcadikosokért aggódik. A tavalyi, a hetedikes matek nehéz, ez látszott az eredményeken, de még fél évig lesz új anyag is, mert a központi felvételiben minden tárgykörből szokott lenni feladat. Félti a végzősöket, náluk nem babra megy a játék, középiskolai felvételik dőlhetnek el, ha nem jó módszereket választ matektanárként.

Éjszakánként nem alszik, egy hete egyre másolja a feladatlapokat a főnök engedélyével, hogy azokkal trenírozza a felvételizőket. A férje aggódik érte, szerinte nem dől össze a világ, mindig volt valahogy. Majd többen járnak magántanárhoz, de ha folyton ezen töri a fejét, és nem arra figyel, hogy ne szedje össze a vírust és ne cipelje haza, akkor hiába akarja őt is megmenteni az EMMI…

Hozzászólások

hozzászólás