Kölcsönvett írásunk szerzője, Galavits Patrik az Azonnali újságírója, aki a saját bőrén tapasztalta meg, mi történik (vagy nem történik) akkor, ha valaki pozitív teszteredménnyel szembesül.
Az egészségügy már évtizedek óta van a „huszonnegyedik órában”, és történnek is zorall dolgok, de előbb-utóbb mindenki sorra kerül: lesz vizsgálat, műtét, kemoterápia, ami csak kell. Ha meg mégsem így alakul, és túl hosszú a várólista, hát meghal az illető. Ám ezt meg a mai tudásunk szerint úgysem lehet elkerülni, szóval nem kell ennek a felhánytorgatásával triviáliskodni.
Igazoltan covidosként ugyanezt a tessék-lássék hozzáállást látom a rendszeren. Hétfőn kaptam meg a háziorvosom asszisztensétől a pozitív teszteredményem. Vártam, hogy a következő napokban majd megkeres valaki a népegészségügytől, kapok az ajtómra piros cetlit a hatósági karanténomról, esetleg – és ez volt a legbalgább feltételezés – szólnak majd arról is, mikor szűrnek ismét koronavírusra, hogy a fertőzés elmúltának bebizonyosodása után menjek csak emberek közé.