A Civil Közoktatási Platform a NAT–2020 dokumentumot tartalmazó kormányrendeletet a közoktatás tartalmi szabályozására alkalmatlannak tartja, a rendelet visszavonását javasolja. A szervezet állásfoglalása alább olvasható.

A NAT–2020-szal kapcsolatos alapproblémák:

1. Nem volt szakmai egyeztetés, a dokumentum „illegalitásban” készült.

2. Ez a NAT nem nemzeti, mert kirekeszti a tanulók kétharmadát: nem vonatkozik a szakképző iskolákra, és csak részben alkalmazható a technikumokra.

3. Ez a NAT nem alaptanterv, mert a részletesen előírt tananyag kitölti, sőt túlhaladja a rendelkezésre álló időkeretet.

4. A tanulók túlterheltségét nem csökkenti, a heti óraszám összességében alig lett kevesebb, a tananyagtartalom egyes területeken számottevően növekedett is.

5. A merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esélyegyenlőtlenségek kezelését; továbbra is kötelezőek és nem választhatóak a kerettantervek.

6. A frázispuffogtató magyarkodás nem segíti a hazafiságot; a szövegben megjelenik az alattvalóvá nevelés szándéka.

7. A bevezetőben esetlegesen megjelenő pedagógiailag korszerűnek vehető elveknek és céloknak a részletek gyakran ellentmondanak.

8. A bevezetésre képtelenül kevés a hátralévő idő: lehetetlen a tankönyvrendelésig, illetve a tanév kezdetéig tankönyveket írni és kiadni, a pedagógusokat felkészíteni, helyi tanterveket kidolgozni.

A NAT–2020 a Fidesz múltba révedő, ötlettelen oktatáspolitikájának újabb kordokumentuma, melyet a pedagógiában kevésbé jártas, a rendelet hosszú szövegében kevésbé elmélyedő közvélemény számára néhány jól hangzó, ugyanakkor közelebbről megvizsgálva üres szólammal próbál „eladni”, így a magyar közoktatás válságán annyira sem képes enyhíteni, mint az egyébként egy jó alaptantervtől egyáltalán elvárható volna.

Az új NAT kialakítása előtt az oktatásért felelős miniszter nem végezte el törvényben rögzített feladatát, nem vizsgáltatta meg az előző NAT (NAT–2012) beválását. Az új NAT kialakításához szükséges alapvető információk nem álltak rendelkezésre.

Az új NAT kialakításának nem volt, de legalábbis szakmai körökben nem ismert a koncepciója. A 2017-ben dr. Csépe Valéria akadémikus által összeállított koncepciónak a NAT 2020 nem felel meg, tehát a professzor asszony elaborátuma nem szolgálhatott jelen rendelet koncepciójául.

A 2020-ban megjelent NAT alapvetően eltér mind a 2012. évi alaptantervtől, mind a 2018 augusztusában ismertté vált tervezettől, így nem tekinthető a régi NAT kisebb módosításának, illetve nem azonosítható a tervezettel sem. Mivel az oktatásért felelős minisztérium csak a tervezetet véleményeztette szakemberekkel, érdeklődőkkel és szervezetekkel, a 2020-ban megjelent NAT semmilyen egyeztetési folyamatban nem szerepelt. (Mindezek miatt kiadása jogilag is aggályos.)

A tervezet, illetve a végleges NAT–2020 elkészítésének folyamata, a munka költségei, valamint a résztvevők névsora ma sem ismert. Elfogadhatatlan, hogy ilyen nagy szakmai jelentőséggel bíró dokumentum gyakorlatilag „illegalitásban” készüljön el.

A NAT–2020 sem lett – nevével ellentétben – nemzeti. Középfokon teljesen kirekeszti a szakképző iskolákban és a szakiskolákban tanulókat, illetve az érettségi tantárgyakon túli képzés szempontjából a technikumok és szakgimnáziumok tanulóit. E képzésekben lehetetlen teljesíteni a NAT-ban leírtakat. A túlterhelés, a totális műveltségmeghatározás miatt a NAT nem ALAPtanterv, a középfokon tanulók több mint felének kirekesztése miatt pedig nem nemzeti.

A NAT–2020 a teljes központi tartalomszabályozás, a „totális műveltségmeghatározás” paradigmáját képviseli, azt az elvet, hogy a NAT-ban szereplő tartalmaknak a teljes tanulási időt ki kell tölteniük. Ez az elképzelés korszerűtlen, alkalmazásával súlyosan sérülnek a gyerekek, a társadalom érdekei. Nem felel meg a valóságnak a NAT–2020-ban szereplő azon állítás, hogy a központi szabályozás csak 80 százalékig adja meg a tanítandó tartalmakat, hiszen a legtöbb tanuló számára már a NAT-ban szereplő tananyag és követelményrendszer is olyan terjedelmű, hogy a rendelkezésre álló tanulási idő egészében sem tanulható, illetve tanítható meg.

Ugyanakkor nemcsak arról van szó, hogy a NAT-ban szereplő tartalom felemészt minden tanulási időt, és nem hagy teret az egyéni, differenciált fejlesztés igényeinek teljesítésére, hanem arról is, hogy az óraszámok lényegében változatlanul hagyásával (egyek esetekben – pl. természettudományok(!) – óraszámcsökkenés(!) mellett nem kevesebb, inkább több), a megtanulhatón is lényegesen túlterjeszkedő tananyagmennyiséggel a NAT fenntartja az iskolai tanulók és a pedagógusok mára már elviselhetetlenné vált túlterhelését.

A 2018-ban napvilágot látott tervezet szemléletmódjával homlokegyenest ellentétesen a NAT visszatért a 2012-es hagyományokhoz, és ismét az iskolai ideológiai indoktrináció eszközévé vált. A társadalmi, politikai, ideológiai szempontból érzékenyebb műveltségi területek leírásában markánsan érvényesül egy frázispuffogtató szövegekbe ágyazott nacionalizmus, a nemzeti, európai és egyetemes kulturális örökség kiegyensúlyozott szemlélete helyett a tartalmatlan és önmaga céljai ellen forduló „magyarkodás”. (A gyerekek ezt már nem „veszik be”, inkább tartják nevetségesnek.) Jutott azonban hely az alaptantervben az alattvalóvá nevelés szándékának megfogalmazására is.

A NAT–2020 átemelt a 2018. évi tervezetből pedagógiai szempontból korszerű, a szakmában szinte konszenzussal vállalt szövegrészeket. E tekintetben azonban erősen válogatott, a nem átemelt részek között ugyanis számos nagyon fontos elvi, módszertani, pedagógiai elvárás fogalmazódott meg. Ezeknek a tudományos, módszertani szempontból elfogadható átvett részeknek a súlyát is csökkenti az a tény, amely érvényesült már a tervezetben is, hogy a NAT–2020 műveltségi területeket leíró részeinek többsége már nem követi ezeket az alapelveket, pedagógiai szempontból hagyományosabb felfogás jellemző rájuk, azaz a részletes kifejtés a kitűzött alapelveknek sokszor ellentmondó. Ráadásul hatalmas ellentét feszül a korszerű pedagógiai-módszertani elvek és az iszonyatos tananyagmennyiség között.

Még a pedagógiai, neveléstudományi szempontból elfogadható, a tervezetből átemelt részek sem jelentenek azonban semmi újdonságot. A pedagógiában régóta jól ismert alapelvekről van szó, amelyek már a 2002. és 2007. évi alaptanterveket is jellemezték.

A rendelet szövege súlyos szerkesztési hibáktól is terhes. Ilyen pl. az alapokat, módszertani alapelveket, alapcélokat leíró rész is. Bizonyos témák (pl. a pedagógiai értékelés) több részfejezetben is újra és újra megismétlődnek.

A NAT–2020 jól láthatóan kiemelt szerepet próbál adni a digitális pedagógia és tartalmak lehetőségeinek. Ugyanakkor a diákok felé megfogalmazott új elvárások sem valami korábbi helyett jelennek meg, hanem újabb, a tananyagot bővítő ismeretekként a korábbi hagyományos tartalmak mellett. Ez újabb terheket ró a diákokra – és persze a pedagógusokra is –, „természetesen” változatlan időkeretben.

A NAT–2020 jól láthatóan egy olyan tartalmi szabályozás része, amelyben a kerettantervek alkalmazása kötelező, vagyis továbbra sem térünk vissza a korábbi, a kerettantervek választhatóságára épülő szabályozáshoz, pedig ez a jól működő oktatási rendszereket jellemző autonómia miatt erősen indokolt lenne.

A NAT–2020 előírja a tanórák számát. E tekintetben is a 2012. évi szabályozás hagyományait folytatja: előíró, mereven szabályozó jellegű. A korábbi NAT-okban szereplő megoldás alkalmazása (csak javaslat az óraszám-arányok minimumaira és maximumaira) az intézményi autonómia szavatolása szempontjából sokkal indokoltabb. A tanórák számát tekintve a heti kötelező órák számában csak minimális a csökkentés (minden évfolyamon jellemzően csak 1 óra/hét). A 2018. évi tervezet a szabadon választható órakeretet bővebben javasolta kialakítani az általános iskola felső tagozatától kezdődően, mint az elfogadott NAT–2020. Ez is a szabályozás merevségének egyik jele, tovább szűkíti a lehetőségét annak, hogy az iskolák alkalmazkodjanak a helyi igényekhez, illetve a tanulók szintjén érdemi differenciálás valósuljon meg.

A NAT–2020 visszatért az alaptantervekkel való szabályozás előtti, még a szocialista oktatási rendszerben érvényesülő módszerhez: ismét meghatározza a tantárgyakat és azok részletes tartalmát. Ez a lépés merevebbé teszi a helyi tantervi struktúrákat, akadályozza a tantervi innovációt, több más megoldáshoz hasonlóan további központosítást és merev, részletező előírást jelent.

A tartalom részletes előírása erősen korlátozza a saját tantervekre és elképzelésekre épülő taneszközök fejlesztését, a különböző iskolatípusok oktatási céljaihoz igazodó tankönyvek és egyéb oktatási eszközök kidolgozását.

A differenciálás elvi megjelenítése mellett ezen alapvető feladat ellehetetlenítése, illetve a szakképző intézmények mostoha kezelése már önmagukban is súlyos problémákat jelentenek az esélyegyenlőtlenségek csökkentése szempontjából, azonban az elvi deklarációkon kívül a NAT–2020 semmilyen konkrét megoldást nem javasol ezen alapvető jelentőségű feladattal összefüggésben.

A NAT–2020 implementációjára szánt időt, a három hónapot rendkívül kevésnek tartjuk. 2020. április 30-ig embertelen feladat a NAT-nak megfelelő helyi tantervek kidolgozása, „fizikai képtelenség” a tankönyvrendelés néhány héten belül esedékes kezdetéig a megfelelő tankönyvek kifejlesztése, a pedagógusok felkészítése, a következő tanévre való konkrét felkészülés, a megjelenő új tantárgyakra (pl. technika és tervezés, digitális kultúra, illetve a gimnáziumok 11. évfolyamán is megjelenő komplex természettudomány) pedagógusok képesítése.

Mindezek miatt a NAT–2020 kormányzati elfogadását és kiadását, az új dokumentum implementációjának megkezdését súlyos hibának tartjuk, javasoljuk a rendelet visszavonását.

Javasoljuk továbbá, hogy

az oktatásért felelős miniszter hozza nyilvánosságra a 2018. évi tervezet, valamint a NAT–2020 készítésében közreműködő szakemberek névsorát és a mindkét munkálat összköltségével kapcsolatos adatokat;

az oktatásért felelős miniszter végeztesse el – lehetőleg több független szakértői csoport felkérésével – a NAT–2012 beválásának tudományos alapú elemzését;

az oktatásért felelős miniszter bízzon meg legalább két szakmai csoportot egy-egy tartalmi szabályozási koncepció javaslat elkészítésével;

az elkészült koncepcióknak, azok összevetésére építve történjék meg a valódi szakmai és társadalmi egyeztetése az ellentétes vélemények ütköztetésével, alapos szakmai vitákkal;

az egyeztetési folyamatok eredményét felhasználva az oktatásért felelős miniszter döntsön, hogy milyen koncepció alapján kezdődjék el a NAT szövegének kidolgozása;

a miniszter bízzon meg a tantervi munkálatokhoz, illetve az egyes műveltségi területekhez értő, megfelelő létszámú szakemberekből álló munkacsoportot. E munkacsoportnak legyen feladata tevékenysége megfelelő nyilvánosságának megteremtése, és a kidolgozás során legyen kötelezettség számára az egyes felmerülő szakmai kérdésekben érintett szakmai csoportok és elismert szakértők időnkénti bevonása;

az elkészült javaslat is essék át társadalmi egyeztetési folyamaton, ami sokkal többet jelentsen az egyszerű véleményeztetésnél! (Utóbbi esetén ugyanis a beérkező javaslatok tartalma a társadalom és a szakmai szervezetek számára ismeretlen szokott maradni, és garanciát sem jelent, hogy egyáltalán figyelembe veszik azokat.)

a folyamat végén, a munkálatok minden eredményét felhasználva a kormány alkossa meg a NAT-rendeletet;

mindezzel párhuzamosan történjenek lépések alternatív oktatási programcsomagok fejlesztését célzó rendszer kiépítésére.

Hozzászólások

hozzászólás