A Civil Közoktatási Platform szerint a kormány embertelenség tekintetében még mindig felül tudja múlni önmagát – most éppen Gulyás Gergelyen keresztül. A CKP közleménye.

Az utóbbi hónapok sokszor tárgyalt, indulataiban nem csillapodó témája volt a kötelező hatéves kori iskolakezdés és a hozzá kapcsolódó iskolaérettségi vizsgálat. Nem véletlenül. A kormány egyszerűen kivette a szülők kezéből a gyermekeik életével kapcsolatos, azt meghatározó döntés lehetőségét. Felszámolta az addig jól működő együttműködést a gyermeket pontosan ismerő óvodai szakemberek és a szülők között, hogy az intézményváltásról szóló, nagyon érzékeny, komoly kockázatokkal járó döntést egy mindenkitől távol lévő, láthatatlan központi, arctalan adminisztratív hivatal hozza meg a jövőben. Egy adminisztratív hivatal, aminek a döntési szempontjai a mai napig nem ismertek és ami a gyerekkel soha, semmiféle kapcsolatba nem került. Már mostanáig számos példáját adta a hivatal, hogy felelős döntések meghozatalára teljesen alkalmatlan: ítéletei teljesen kiszámíthatatlanok, sokszor szakértői bizottságok véleményét bírálja felül. Láthatatlanul, a semmiből, papírok alapján.

Gulyás Gergely legutóbbi megszólalásában könnyedén jelezte, hogy ha és amennyiben a hatéves kori (kényszer)beiskolázás nem működne jól, hajlandók gyökeresen más megoldást választani. Megdöbbentő, hogy ezek szerint a kormány nem fogja föl, mit jelent akár EGY kisgyermek életében is az óvoda-iskola váltás, ha arra nincs felkészülve (és legyünk őszinték: egyre nehezebb felkészülni a NER iskolájára), és tulajdonképpen azt jelentette ki, hogy a kormány hajlandó KÍSÉRLETEZNI nagyjából 45–50 ezer kisgyermek rovására. Kérdés az is, mikor érzi úgy ez a kormány, hogy valami nem működik jól? Mi lesz a jele annak vajon, és mennyi idő múlva, hogy 20–30 ezer gyerek számára az erőltetett iskolakezdés egy rettenetes negatív spirál kezdete, egy kudarcokkal teli út eleje, ahol sérülhet tanulási képességei terén, érzelmileg, de könnyen az egész személyiségfejlődése megsínyli ezt az eljárást? Hány boldogtalan gyerek és tönkretett élet szükséges ahhoz, hogy meghallják a hónapok óta kiabálók értelmes kritikáit – pszichológusok, gyermekpszichiáterek, óvodapedagógusok, számos szakember és a SZÜLŐK szájából? Egyáltalán: miért irtózik az eddig bevett gyakorlattól a kormány? A szülő részéről a felelős döntés meghozatalához hozzátartozik az igény, hogy a szakértő státuszú, a gyermeket jól ismerő óvodai szakemberek véleményét meghallgassa és összevesse a saját tudásával. Mert ő sem tud mindent, mert a hozzáértők tudásainak összeadásából csak jobb döntések születhetnek. És a gyermek érdekében ez a fontos.

Mindenki számára csak jobb lenne a helyzet, ha ezt a gyakorlatot – a szakértők véleményének figyelembevételét – a kormány is megpróbálná elsajátítani. Mert nem tud mindent. Mert minden területen vannak nála sokkal jobban értőek. Mert ha felelős döntést akar hozni, meg kell hallgatnia őket. Akkor is, ha nem tetszik, amit mondanak. Mert a lényeg a felelős döntés. A társadalom és ez esetben a gyermekek érdekében.

Ebben a kérdésben is igen sokszor hivatkozott a kormány szakértőkre, akikkel egyeztetett. Eddig csupán olyan szereplőkről tudunk, akikkel ugyan valóban leült a kormány, ám ők szakmai álláspontjukból nem engedve kivonultak a diskurzusból.

Elvárjuk Gulyás Gergelytől és a kormánytól, hogy nevesítse azokat a szakmailag hiteles szereplőket, akik szakmai támogatásukat fejezték ki a hatéves kori kötelező beiskolázás és az iskolaérettségi vizsgálat a kormány által elképzelt formájával kapcsolatban. Ha egyetértenek vele, nyilván vannak érveik, és sem azt, sem pedig a véleményközösséget nem szégyellik.

Civil Közoktatási Platform

Hozzászólások

hozzászólás