Veszprém, szeretlek

SZERETLEK, VESZPRÉM – Találkozzunk az óránál!

Az 520 centiméter magas, jellegzetes óratorony az eredeti koncepció szerint összekapcsolja a Kossuth utca keleti, hangulatos, régi házait a nyugati oldal kockaépületeivel. Ívével eltereli a figyelmet az ellentétről, áthidalja az utca két oldala közötti különbséget.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Szűk és meredek

Mert van valami bája annak, hogy széttárt karokkal akár végig is simíthatnánk az utca két oldalán álló házakat, autóban ülve pedig ösztönösen összehúzzuk magunkat, nehogy a falakhoz érjünk.

SZERETLEK, VESZPRÉM! – Állati gané és mindenféle motskosság

Néha tanulságos visszatekinteni a múltba. A város közrendjének érdekében történt újításokat a lakosság sokszor elutasította, miközben mégis a városi szervezetektől várta a megoldást. Ismerős? Hogy a világ nem változik? Hogyne változna, hiszen ma már nem hajtja ki senki a lovait a várhegyre legeltetni…

SZERETLEK, VESZPRÉM! – Légópincék sötét titkai

Óvóhely. Sötét, ablaktalan pince, a sötétség és a rettegés lakja. Néha a remény is beszivárog. Néha.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Növényritkaságok nyomában

Vannak magánterületen álló és vannak közterületen élő fák, facsoportok, amelyek kiáltanak a helyi védettségért. Vagy amiatt, mert a városképnek sajátos hangulatot kölcsönözve magasodnak, vagy mert jelentős botanikai értéket képviselnek, vagy mert egyszerűen csak szépek, és esztétikai értékük emeli ki őket a többi közül.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Brusznyai tanítványa voltam

Nem hiszek a lexikonoknak, nem hiszek az összeollózott irományoknak. Annak hiszek, aki ismerte, aki a mindennapokban látta, aki részese volt az életének. Valódi emlékezés a valóságos emberre, kincset érő vallomások füzére, amelyet a könnyek miatt néha félbeszakítottunk,

SZERETLEK, VESZPRÉM – A forrástól a kavicsfogú ősteknősig

Laczkó-forrás. Első iskolás kirándulásaink klasszikusnak mondható helyszíne. Diákként mindig töprengtem egy Lackó nevű, kócos kisfiúról, aki a kutyájával erre tévedve talált a forrásra. Én így képzeltem a névadót akkor.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Kandeláberek

Hangosan kellett számolnia a bújócskánál a villanyoszlopra borulva, arcot eltakarva. A Nagy észrevétlenül fölémászott, az oszlopra, és ahogy a Kicsi kimondta az utolsó számot, a Nagy csak lenyúlt, és már le is paccsolta.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Házszámtan párosan, páratlanul

Nem volt ám mindig így, hogy adott egy utca vagy út, amelynek van egy páros és egy páratlan oldala, és számozunk szépen utcánként az egyestől, egészen addig, ameddig az épületek sora kitart.

SZERETLEK, VESZPRÉM – Kis veszprémi ücsörgő

Emlékszel a Séd mozinál a nagy fehér padokra vagy az Erzsébet liget betontalapzatos, színes padjaira, és a sárga lécesek, fekete vasvázzal, megvannak? Letűnt korok.

SZERETLEK, VESZPRÉM – „Rám férne egy-két sajtburesz”

Veszprémben vajon hol tudná Kenderesi „Sajtburesz” Tamás olimpikonunk két sztori között elmajszolni a hamburgerét? Avagy hol együnk igazi finom hamburgert Veszprémben, ha kihagyjuk a „Mekit”?

SZERETLEK, VESZPRÉM – Szívesen lépcsőzöl?

Felcaplatni, felmászni, uhh, inkább kerülöm. Vagy magas a fok és nagyot kell lépni, vagy pici és sűrűn szaporázni, vagy a legszörnyűbb a „feles” lépcső, amikor egyet topogni kell, mert egy lépésre nagy, kettőre meg túl kicsi a lépték. Kábé ennyit a lépcsőkről, hosszú távon sem a fel, sem a le nem jön be. Vagyis nem jött be, eddig…

© 2017 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja