Életkönyv

A HEGY – Repülés

Mikor ezt a könyvet elkezdtem írni, még hetente repültem valahova, most ritkábban, de még mindig elég sokat. Munka miatt főként, meg a kétlakiság miatt is, egész Európában, ami első hallásra nagyon érdekesen hangzik, világlátottság szempontjából, gondolom.

A HEGY – Első találkozásom a repülőgéppel

„A községünkben volt egy közös legelő. Területe több hektár volt, határai: nyugatról a vasút, délről egy folyó, keletről az országút, északról a falu határolta. Ide hajtották ki a családok a teheneiket József naptól Szent Mihály napjáig. A gulyásnak minden darab állat után 20 kg búzát fizettek a gazdálkodók.

A HEGY – Toscana

Az egri vár templomoltára – az egész templom is, de leginkább az oltár helye – varázshely. Egyike azon réges-régi helyeknek, amiket, gondolom, az idők kezdetekor egyszerűen csak szentként tiszteltek, majd a keresztények rájuk építették a templomaikat és ránk már így maradtak, legtöbbször templomként. Templomot ugyanis – szerintem – nem papok „szent”-elnek fel – mert az, ha jól van kitalálva, eleve Szent –, ha már ezt… Continue Reading →

A HEGY – Az osztálytalálkozó

Az életben való folytonos talpra landolást – saját tapasztalataim szerint – semmi nem segíti annyira, mint ha az embert ötévente költöztetik a szülei. Embergyerek megtanul még jó időben alkalmazkodni, nem túlzottan kötődni és gyorsan összepakolni. És mivel minden iskolámat dupla annyi emberrel jártam, mint más, ezért dupla annyi osztálytalálkozóm is van.

A HEGY – Após

Holnap az apósomhoz megyek, a vadonatúj piros autómmal. Külföldi apósom van, és senki nem beszél már vele, csak én. Az őszinteségnek is nagy ára van, de szerintem a legnagyobb árat mégis a megbocsátás képességének hiányáért fizetjük ezen a világon. Például ő. A piros pedig a legeslegújabb kedvenc színem.

A HEGY – Tanító

A gimnáziumi éveim, ha akarom, egy oldalon is elférnek, csak néhány dologra és emberre emlékszem, szerintem szándékosan. Az elsőben (az első gimimben) emlékezetes a tanárom, akinek azóta meg is írtam, hogy jó fej volt, köszi.

A HEGY – Gyíkok a kövön

A Hegyen a jövendőbeli házam helyét gyíkokkal kerestettem meg. A megfelelő telket gyíkok jelezték, választották ki, és néhányan közülük a földátruházásnál is jelen voltak.

A HEGY – Mama

Ha történelmileg szeretnék hű lenni, Mamámról kétféleképpen kellene írnom: Mama, aki nekem volt és Somlainé, a nő, feleség, anya. De mivel még soha senki nem volt hű a történelemhez, amióta világ a világ, kivéve persze a CNN-t, én is csak pont azt és úgy írom le róla, amire és ahogyan én magam emlékszem.

A HEGY – Papa

A Papa tizenkét évvel volt idősebb a Mamánál, azaz már meglett férfiként, 31 évesen vette el a tizenkilenc éves öreganyámat. Rendkívül jóképű és nagyvilágian sármos volt, falusi viszonylatban igazi garabonciás. Vándor ékszerészként és órásként mutatkozott be a mit sem sejtő nagyanyámnak, aki „órás bácsi”-nak szólította.

A HEGY – Ahol elkezdődött

A Hegyről az első emlékem a Kláritól van. Az akkori falunkból minden nap egy másik faluba jártam óvodába busszal. Reggelente mindig ugyanazok az emberek utaztak velünk – köztük a Klári. A Klári apukája kovácsmester volt, igazi kovácsműhelye volt, és én még láttam igazi izzó patkót a tüzén. Tőlük vették a szüleim a zongorát is, amit azért kaptam, mert egy éve jártam már a zeneiskolába zongorázni, és… Continue Reading →

© 2017 Veszprém Kukac

Weboldalunk működését, biztonságos üzemeltetését a nap 24 órájában, az év 365 napján a websupport.sk tárhely biztosítja