Annyira megható az adóhatóság azon igyekezete, hogy kipucolja a társadalom bugyraiból a nemzetgazdaság tisztaságát veszélyeztető galád adócsalókat, hogy egy-egy történet hallatán könnybe lábad a szemünk. Akcióikban annyi ötlet, lelkiismeretesség és szorgalom van, hogy ezeket hallva a keményen dolgozó kisember megnyugvással hajthatja álomra a fejét. A minapi történet is erről tanúskodik.

Kicsi, 30 négyzetméteres bérelt üzletében kutyakozmetikus ügyködik. Egyes-egyedül fürdeti, nyírja a házi kedvenceket. Gyanús. Még hogy egyedül? És jól elvan az üzlettel? Áááá, nem lehet megvezetni a felfelé ívelő életpályamodellen ügető adóellenőröket! A rozzant faajtó mögött gyanús üzelmeket sejtve megcélozzák a vélt adókerülőt.

Dehogy rontanak rá, nem olyan világban élünk, hogy a hatóság lerohanja a gyanús elemet. Első lépésként a rácsos kisablakban meglesett telefonszámon időpontot kérnek és kapnak. Második lépésként szereznek egy vak komondort – feltételezem, hogy a hatóság ideiglenesen nyilvántartásba veszi, mint munkaeszközt –, majd a megbeszélt időpontban megjelennek a kisállat-kozmetikában.

A nemzeti kisiparos fürdet, nyír, fésül, kefél, és 3500 forintot kér a munkájáért. Pénz elő, nyugta elő, az eb köszöni, jól van.

Egy hétre rá a szívbajt hozza a kisiparosra a postás, megérkezik az adóhivatal vállveregetést helyettesítő fejléces irománya, amelyben tájékoztatja őt (a nemzeti kutyanyíró-ellenőrzés, vagyis a kutyanyíró nemzeti ellenőrzés…, nem is…, az ellenőrzést nyíró kutya, nemzeti kutyanyírója, nyíró kutyája, ellenőrzésnyírója), hogy minden rendben van.

Hát nem megható történet?

Hozzászólások

hozzászólás