A veszprémi karácsonyi vásár kedves, hangulatos színfoltja immár évek óta az adventi bolhapiac. A tegnapi melengető napsütésben sokan elsétáltak az árusok felé, hátha náluk találják meg az ideális ajándékot vagy valami hasznos apróságot a háztartásba.

A hotel mögötti Szent Imre téren könyvek, bélyegek, használati és dísztárgyak, horgolt ékszerek, gyerekruhák között lehetett válogatni. Az alkalmi árusok – akárcsak a Brüsszelből ismerős  brocante-okon, vagyis zsibvásárokon – főként olyan használt, de jó állapotú portékát kínáltak, amely náluk otthon fölöslegessé vált, másnak viszont, elérhető áron, még jó szolgálatot tehet. Mi egy kicsit poros, de eredeti csomagolású, remek lakatpántot lőttünk ötszázért, meg egy vékonyka rajzos gyerekkönyvet a lovagvárak életéről. Utóbbit mindössze száz forintért hoztuk el egy talpraesett fiatalembertől, aki a saját könyveit, társasjátékait rakta ki a standra. Szita Gábor a nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Iskola ötödikese, és már rutinos kereskedőnek számít ebben a műfajban, lévén, hogy harmadik éve visszatérő résztvevője az adventi bolhapiacnak.

Vásárlás, nézelődés közben többekkel is beszélgetve arra jutottunk, hogy jó lenne ebből valamiféle adventen túlmutató hagyományt teremteni. A bolhapiacok mindenütt a világon pezsgést hoznak a városok tereire, turisztikai vonzerőt jelentenek, idővel társasági eseménnyé válnak és erősítik a közösségi összetartozást. Természetesen megszabott keretek között, nem hagyva, hogy akár térben (arra ott a lengyel piac), akár időben túlterjeszkedjen a dolog, és odafigyelve rá, hogy az árukínálat se csússzon el az értéktelen limlom kategóriába. A Szent Imre tér, mondjuk minden hónap első szombatján, kiváló helyszín lehetne. Aki hallja, adja át, és ha egyetért, továbbítsa a szervezők felé!

Hozzászólások

hozzászólás