Hogy mennyi állat van ebben az országban! Mindenféle. Tetvek, barmok, ökrök, csúszómászók, patkányok, férgek, marhák, disznók. Valahogy úgy tűnik azonban, hogy ezek mind emberek. Legalábbis annak nézik egymást. A szamár már kiment a divatból, viszont jöttek az idióták,  seggfejek, libsik, komcsik, zsidnyákok, fasiszták, migráncsok, és ezek is mind emberek. Ott vannak a közösségi oldalakon, az utcán, a parlamentben.

Mostanában új állatfajta is berobbant a közéletbe, egy mutáns: a kétfarkú kutya! Nemsokára bekerül a parlamentbe, mondják. Illetve bekerülnek, mert egyre több van belőlük, mintha osztódással szaporodnának, és már pártot is alapítottak. De mi lesz velem? Nekem csak egy farkam van! Az embereknek is csak egy van, de az nem is igazi farok, mert nem lehet csóválni, és eddig sem azzal jutottak a parlamentbe – úgyhogy felejtsük el.

Viszont a kétfarkú fajtársaim belecsaptak a lecsóba. Ezrével gyártják a plakátokat, amelyeken közlik a néppel, hogy hülye kérdésre hülye a válasz, és ha esetleg nem lennénk eléggé értelmesek, segítenek a feliratokkal. A baromállatok meg loholnak utánuk és tépkedik a plakátjaikat. Eközben a kétfarkúak kineveltek egy új állatfajtát is – igaz, én még nem láttam –, a savköpő menyétet, ez valami őrző-védő faj.  És ezzel riogatnak, meg azzal, hogy „ha 500 fekete és 500 fehér ló felváltva egymás mellé áll, akkor 37 százalék az esélye, hogy mutáns óriászebra alakuljon ki” – ami azért nekem már sok.

Megnéztem a veszprémi kétfarkús plakátokat. Legjobb lesz, ha bemászok a szerkesztőségi asztal alá, behúzom a farkam, és kivárom, hogy a hülye kérdésre hülye-e a válasz.

Hozzászólások

hozzászólás